Barta Dorottya, Simon Diána Kitti

2019.11.21. 07:00

Utóirat: katonák, rózsák, gyermekek

Egy hivatalos forgatókönyv margójára – ami a hírekből kimaradt.

Váci

A katonai teherautó ponyvás platójára nem is olyan könnyű felhúzni magunkat. Hajnali nyolc órakor, ünneplő nadrágban és még ünneplőbb cipőben, esernyővel felvegyverkezve, téli kabátban főleg nem. Ha nem áll készenlétben mellettünk Szép Tamás százados, hogy az ügyetlenebb – álmosabb – edzetlenebb – ügyetlenebb sorstársaimat felsegítse, nagy volt a valószínűsége, hogy lemaradunk az elmúlt hét egyik legfontosabb megyei eseményéről. Az utazás a kisterenyei temetőig vadregényes, kalandos a kemény pados platón. Kiemelném a vasúti átkelőt. Rázós volt. A temetőben pedig csípős hideg.

Sorakozó! Eligazítást kapunk. Gyülekeznek a hivatalos vendégek és a koszorúk. Érkezik a sajtó munkatársa. Feltámad a szél. A napsugarak csak próbálkoznak. Duruzsolás, visszafojtott kamasz-kacajok, várakozás, kíváncsiság, ünnepélyes meghatottság és játékos könnyedség verseng egymással. A terepmintás egyenruhákat csodáljuk, a katonák komolysága, fegyelmezettsége, tartása tiszteletre méltó. Irul-pirul a nagylányok gyermeki porcelánarca. Vagy csak a hideg égeti? A szemek rá fókuszálnak. Megérkezett Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter.

A hivatalos részt mindenki ismeri a hírekből. Himnusz, emlékbeszédek, versmondó közülünk, koszorúzás, katonazenekar bús, szívhez és hazához szóló muzsikája.

A hozzánk lépő katona átad minden tanulónak egy-egy szál rózsát. A pillanat megható és megtisztelő. A sírokhoz lépünk és ünnepélyesen elhelyezzük a megemlékezés soha nem hervadó virágait. Az izgalom enyhül, a megfeszült izmok engednek, a begyakorolt mozdulatok terv szerint sikerültek.

A miniszter úr üdvözölte a tanárnőt és elismerően beszélt a nálunk kiemelten fontos hazafias nevelésről és a gimnázium oktatási programján belül a fiatalok katonai pálya iránti érdeklődésének erősítéséről. Az ünnepség végén közülünk két tanuló elhelyezte a gimnázium koszorúját az emlékműnél.

A teherautó időközben félúton járt már Szolnok felé. Szép Tamás százados és a tanárnő kíséretében gyalogosan szaporáztuk lépteinket vissza a gimnáziumba. Szerencsére minden kazán működött. Felmelegedett kezünk, lábunk, szívünk. Becsengetnek a harmadik órára. Visszazökkenünk.

A miniszter úr sietett, ezért a vágyott közös fotó sajnos elmaradt. A szív memóriájában tárolva.

Címkék#Séta-Váci

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!