Tizenévesen robbant be a médiába Kisbali Bence

– A fotózás mellett a média mely ágaiban szereztél még tapasztalatokat?

– Szinte mindegyik részét kipróbáltam már a médiának. Azt szeretem benne, hogy mind összekapcsolódik és kiegészíti egymást. A rádiózás például nagyon ki tud kapcsolni, bár gyakran sok munkával jár és a tanulás mellet nincs rá elég időm, így most kicsit háttérbe szorul. Pedig most új profilt tesztelünk a rádiónknál. Lesz egy „hírek” felület, ahová cikkeket próbálok majd írni a helyi történésekről.

– Mi érdekel még a médián kívül?

– Az informatika az, amiben még aránylag otthonosan mozgok, de az iskolám drámaszakkörén is szeretek kibontakozni és összerakni egy-egy előadást a gálára.

– Mióta rádiózol és miért? Hogyan kezdted?

– Két és fél évvel ezelőtt kezdtem el. Úgyis lehetne jellemezni, hogy egy régóta lappangó vágy hirtelen kibontakozott. Szeretem a zenét, a médiát és a városomat. Ezek is közrejátszottak a rádió létrehozásában. Nehéz volt elkezdeni, mert sok kérdésre nem tudtam a választ, amikre persze idővel fény derült. De talpon maradni sem könnyű.

– Milyen tartalmat, műsort hallhatunk a Tarján Rádióban?

– A Tarján Rádiót a zenei rádió kategóriába sorolhatjuk. Az adatbázis zenéi között az 1980-as évektől kezdve a legfrissebb pop kedvencekig minden megtalálható. Tematikus műsor, toplista és mixműsor – ezeket mind megtalálhatják a hallgatók nálunk.

– Mit gondolsz a rádió jövőjéről?

– A rádiózás jövője körül folyamatosak a kétségek egyes vélemények szerint. Kutatások azonban kimutatták, hogy az emberek nagy része elsősorban még mindig ezt a médiát használja ahhoz, hogy zenét hallgasson. Azt fontos megjegyezni, hogy a rádiósnak szembe kell néznie és együtt kell működnie a digitális világgal. Át kell terelni a hallgatókat az internetre.

– A rádiózáson, és a fényképezésen kívül van valami hobbid, amiben még örömödet leled?

– Szeretek futni és biciklizni, de ezekre sajnos nem sok idő jut. Kikapcsolódom, ha a barátaim körében vagyok, ha a családdal szervezünk programot, de szeretek a természetben is járni és utazni. Általában a környékbeli gyöngyszemeket látogatom meg legtöbbször, de évente több alkalommal is megyünk a megyén kívülre, most legutóbb Angliába sikerült eljutnom.

– Hogyan éled meg a mindennapokat ennyi teendő mellett?

– Nehezen. Sokszor vagyok úgy, hogy „na, most mindenből elég”, de valahogy mindig visszatérek. Ciklikusan előjön a kimerülés közeli állapot, de próbálom másként felfogni ezeket a helyzeteket.

– Vicces személyiségnek tartod magad?

– Vicces, humoros és sokszor komolytalan is vagyok. Én valahogy így vélekedem magamról, de lehet, a körülöttem lévők ezt jobban meg tudnák mondani.

– Hol lehet megtekinteni a munkáid?

– A közösségi oldalon elérhetnek az ismerőseim, ott próbálok mindent közzé tenni. Van fotózással kapcsolatos oldalam, de a rádió oldalán keresztül is megjelenik pár munkám.

– Mik a terveid a jövővel kapcsolatban?

– Fontosnak tartom a nyelvtudást, ezért szeretnék idegen nyelveket tanulni, igaz, a nyelvérzékem nem a legjobb, de meg fogok dolgozni ezekért a célokért.

– Nem érzed esetleg, hogy túl hamar felnőttél volna?

– Sokszor érzem így, de aztán van, hogy pont ellenkező a véleményem. Szerintem, ha túl sok kérdést teszünk fel a tetteinkkel és az életünkkel kapcsolatban, akkor elhitetjük magunkkal azt, hogy nem jó.

– Mi volt a fő motivációd? Mit tanácsolnál másoknak, akik hasonló célokat tűztek ki?

– Sokat segített a család, a barátok, ismerősök, de jól esett az is, hogy amikor egy ismeretlenhez segítségért fordultam, akkor nem zavart el. Nagyon motivál, hogy részese lehettem a #rádióznimenő mozgalomnak, ahol a vidéki és fővárosi rádiósok eszmecserét folytatnak. Boldogsággal tölt el, hogy Juhász Bálint meghívott a csapatba. Motiváltak az eredmények is. Szerintem mindenki képes arra, amiben hisz. Lehetetlen nincs, csak tenni és dolgozni kell érte. Ez közhelyesnek hangzik, de tényleg így van.