A múltat és talán a jövőjüket is látták a kerisek Rimócon

Iskolánk minden év őszén szakmai kirándulást szervez tanulóik számára. Vinczéné Hurják Mónikát, a 12.V osztályfőnökét kérdeztük a programról.

– Hol jártak már eddig, miért lett Rimóc az idei cél?

– Voltunk már négycsillagos szállodában, nemzetközi szakmai kiállításon és versenyen, most a szakma olyan szegmensét akartam megmutatni, amivel kevesebbet foglalkoznak tanórán, ez pedig a falusi vendéglátás-turizmus. Rimóci lévén egyértelmű volt, hogy szűkebb hazám szépségeivel ismertetem meg a gyerekeket, akik eddig csak az én elbeszéléseimből ismerték ezeket.

– És akkor jött a nyúl…

– Amikor megérkeztünk a falu határába, mondtam: Amikor beléptek Rimócra, először az elhíresült Rimóci Nyúl fogad, egy közös fotót mindenképp készítenünk kell vele.” Ezután a Tízpengős vendégháznál találkoztunk Virág Lászlóval, akinek az elbeszéléséből érezhették a diákok, hogy mennyi munka, milyen nagy elhivatottság kell egy ilyen falusi vendégház kialakításához és vezetéséhez. Megtapasztalhatták, milyen, amikor belépünk egy olyan házba, ahol minden a régmúltra, a hagyományokra, a paraszti életformára utal, ugyanakkor a 21. század vívmányai is megtalálhatók egy ilyen kis helyen, és az eredeti palóc bútorok mellett akár a wellness-részleg is megfér.

– Mi mindent láttak még?

– Megnéztük a Palóc Főkötő kiállítást. Mivel épp a szalagavatóra és a keringőre készülünk, egyik tanítványom, megcsodálva a menyasszonyi koszorút, azt mondta: „Tanárnő, szerintem a szalagavatóra a ruhájához ilyen főkötőt vehetne fel”. Meglepődött a válaszomon: „Hidd el, nem okozna nehézséget, hiszen a családban van ilyen főkötő”. Furcsa volt számukra, hogy a világnak van még olyan szeglete, ahol a régmúlt és a jelen ilyen nemes egyszerűséggel része az emberek mindennapjainak. Ezt követően a Falumúzeumban Benkó Jani bácsi vezetett bennünket. A gyerekek mind nagyon élvezték, hogy egy olyan ember mesélt a kiállított régi tárgyakról, aki még használta is ezeket. A tisztaszoba, guzsaly, héhely, vetélő sokak számára mint szó is újdonság volt. Utolsó utunk a Babamúzeumba vezetett. Rozi néni élményszerű előadása a rimóci népviseletről rögtön mutatta, hogy mennyire a szívén viseli a hagyományok őrzését. A lányok megdöbbenve hallgatták, hogy a vasalt szoknya keményítése és vasalása mennyire nehéz és időigényes munka. Úgy gondolom, fontos új ismeretekkel gazdagodtak a tanítványaim, és az együtt töltött pár óra Rimócon örök élmény marad számukra.