30 nap közösségi média nélkül

Amint hazaérek az iskolából, telefonnal a kezemben megyek mindenhová, nézem, hogy kivel mi történt, vagy mit csinál éppen. Tulajdonképpen mások életével foglalkozom és nem a sajátommal, amivel nem is lenne baj, csak így nincs időm a céljaimra fókuszálni.

Követek pár olyan embert, akik rendszeresen csinálják azt, hogy kilépnek az internetes közösségből hosszabb – rövidebb időre és a saját életükkel foglalkoznak. Nekem nagyon megtetszett ez a ,,filozófia”, így gondoltam kipróbálom én is. Úgy éreztem, hogy nem ismerem a környezetemben lévő embereket, mert csak a telefont nyomkodom, és élőben nem beszélgetek velük. Mindannyian tudjuk, hogy az interneten bárki bármit állíthat magáról, ami lehet nem is igaz.

Eleinte nagyon könnyű volt, mert mérgemből csináltam ezt az egész kihívást. Zavart, hogy nem tudok anélkül semmit csinálni, hogy ne osszam meg, ne nézzem meg, kivel mi van, vagy ne görgessem csak úgy a közösségi felületeket. Ott volt előttem, hogy erre meg arra kellene még tanulnom, de majd később, most még ezt, azt megnézek vagy játszok. Eléggé függőjévé váltam és ez frusztrált. Szerintem nem sok mindenki ismeri azt fel és gondol bele, hogy mennyi mindenre lenne ideje, ha nem az interneten lógna!

Amikor már egy hete nem használtam ezeket a közösségi médiás alkalmazásokat, elmeséltem a barátaimnak, pár osztálytársnak, akik csak néztek rám fura tekintettel, hogy hogyan lehet anélkül élni. Hát szerintem elég könnyen! Sok szabadidőm lett és többet foglalkoztam magammal, másokkal, és ami a legnagyobb pozitívuma az egésznek, hogy nem hasonlítottam magam másokhoz. Én már kezdtem unni, hogy mindenhol retusált, tökéletesnek tűnő életet vagy képet láttam.

Ez nem a valóság. Mindenki úgy szerkeszti a képeit, és úgy alakítja a róla kialakított képünket, ahogyan akarja. Nagyon sokan elhiszik ezeket és itt nem csak a kamuprofilokról beszélek, hanem a túlszerkesztett, nagyon beállított, nagyon mű profilokról is. Persze nincs semmi bajom azzal, ha valami szép és esztétikus, csak ne legyen mű.

Ez így nagyon furának hangozhat, mert végül is a saját korosztályomat „bírálom”, aminek én is a tagja vagyok, de ezt tényleg így látom. Mostanában sok motiváló, a cél elérésével kapcsolatos könyvet olvasok. Kezdtem rájönni, hogy sok mindennek az alapja a jó időbeosztás, amiben sokat segített ez a fogadalom. Nem töltöttem felesleges dolgokkal az időmet, tettem a céljaimért és zavartalanul figyeltem az órán, tanultam.

Összességében nekem jót tett és jól esett egy kicsit leszakadni az internetről és a való világban jelen lenni. Sokat segített, hogy jól osszam be az időmet és azokkal a dolgokkal foglalkozzak, amik igazán számítanak, az emberi kapcsolatokkal, amik nem csak a közösségi médiában léteznek. Mert nem mindegy, hogy csak sodródsz az árral vagy dolgozol, esetleg konkrétan csinálsz is valamit a közösségi médiában. Szerintem próbáljátok ki ti is, nem kell egy hónapig, elég csak egy – két hét és máris észreveszed a pozitív hatásait!