Új ismeretekkel gazdagodott a két nógrádi közösség

A Széchenyi család nógrádi gyökerei című témakör gróf Széchenyi István – XIX. századi kiemelkedő politikus, többek között a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója – születésének 230. évfordulója révén vált aktuálissá.

A bevezető előadás megtartására a szervezők – akik közé az ötletadó dr. Sándor Ottó neve is odakívánkozik – Nagy Sándor családi vállalkozásban dolgozó és a község közéletében felettébb aktív szécsénkei lakost kérték fel. A vendég zömmel az általa is finanszírozott helytörténeti kötetről beszélt, amelyet Hausel Sándor nyugalmazott balassagyarmati levéltáros írt meg. A könyv 2016-ban a Szent Márton-templom jubileumi évében látott napvilágot a helyi önkormányzat kiadásában. A megjelenést a templom Védőszentjének, illetve Széchenyi István születésének 225. évfordulója tiszteletére időzítették. Utóbbi családjához többszálú, messzire visszavezethető kapcsolatok fűzik a települést.

Nagy Sándor a kötet – és természetesen saját élettapasztalatai alapján – mutatta be az 1361-es első írásos említéstől Szécsénke főbb gazdasági, társadalmi jellemzőit, jeles személyiségeit, köztük az éveken át Salgótarjánban a Madách Imre Gimnázium igazgatójaként is tanított Paumann Máriát vagy a Balassagyarmaton élő Nagy Márta festőművészt.

Az élet váratlanul – odaillő bejelentéssel – is gazdagította a két szervezet programját. Tudniillik szót kért és kapott Rozmán Antalné, akinek férje a közelmúltban, nyolcvanéves korában hunyt el. Hátrahagyott dokumentumai között az özvegy talált egy szó szerinti kéziratot, amely Egy levél története – Széchenyi Pál tartalékos zászlós halála címet viseli. Ebben egy gyermekkori élményét örökítette meg, amelynek lényege, hogy a nagycenki kastélyban talált egy olyan levelet is, amelyről kiderítette, hogy Széchenyi Páltól származott. Egy olyan embertől, aki a német megszállás elleni harcban, a nyilas terror elleni tűzharcban halt hősi halált. Ezt jóval később a Budapest ostroma című könyv egyik visszaemlékezésében bizonyítottnak is találta.