Számos területen szakértőként tisztelték a salgótarjáni lokálpatriótát

Ha valaki a megye műemlékeiről, a város természeti, civil vagy egyháztörténetének értékeiről kívánt valamit megtudni, jogos reményekkel fordult a lokálpatrióta Frics Gyulához, aki nagy tudása birtokában e területek hozzáértőjének bizonyult.

Cs. B.

1938-ban született Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, korán kialakult érdeklődése a kémia, a geodézia, a kőzetek, s egyáltalán a környezet alapos megismerése iránt. Fiatalon csatlakozott a természetjárókhoz és a múzeum baráti köréhez is. Sokat tanult dr. Belitzky János igazgatótól és Kovács János muzeológustól, de a legnagyobb hatást dr. Dornyay Béla tette rá. Nagy szakértelemre tett szert idegenvezetőként is. A Nógrád Megyei Tervező Irodában dolgozva elvégezte a BME Vízgazdálkodási Főiskolai Karát, majd miután a megyei tanács műemléki és a természetvédelmi felügyelője lett, az egyetem műemléki szakmérnöki szakát is abszolválta.

Az 1990-es években megalakította a Szent József Plébánia fenntartásában működött Dornyay Béla Cserkészcsapatot, amelynek tíz éven át volt a vezetője. Egyébiránt e ferences templomról, illetve rendházról írta diplomamunkáját, amely éppúgy kiadásra került, mint a Nógrád részletes műemlékjegyzéke a megye hídjairól, Karancs–Medvesről, Salgóról és a Boszorkánykőről, a Karancsról szóló dolgozata, valamint a Mondák és A faágyú című írása. Szűkebb hazánk a minap elhunyt Frics Gyula személyében egy elismert szaktekintéllyel és közösségi emberrel lett szegényebb.