Kulturális keresztényüldözés sújtja Európát

A tanulmánykötet szerzői szerint napjainkban a Krisztus-követő gondolkodás politikai és szellemi támadás alatt áll, a liberálisok ugyanis a progresszió ellenségeiként tekintenek mindazokra, akik a több évezredes keresztény értékrend szerint élik az életüket, és nem hódolnak be az éppen aktuális progresszív életvezetési trendeknek vagy politikailag korrekt hóbortoknak – írja a Magyar Nemzet. 

– A keresztényüldözés, napjaink egyik legkevésbé tárgyalt emberi jogi válsága, a világot 2020-ban megtorpanásra kényszerítő koronavírus-világjárvány ellenére is töretlen lendülettel folyik – olvasható az összegzés a Budapest-jelentés a keresztényüldözésről (2021) című kötetben. Az Orbán Viktor előszavával ellátott kiadványból ugyanis kiderül: 

csak 2021-ben 4761 keresztény embert öltek meg a hite miatt, 4488 templomot vagy más keresztény épületet rongáltak meg, 4277 keresztényt ítéltek el és tárgyalás nélkül börtönöztek be, valamint több mint 340 millióan, azaz minden nyolcadik keresztény él diszkriminációnak és üldöztetésnek kitéve. 

A keresztényellenesség gyökerei 

Európára ugyanakkor másfajta keresztényüldözés jellemző, mint Afrikára, a Közel-Kelet egyes államaira vagy Kínára. Bár egy-egy esetben előfordulnak fizikai atrocitások és a vandál cselekmények száma is megszaporodott, a kereszténység elleni fellépések a keresztény értékek, a hagyományos erkölcsök, a hagyományos házasság és családmodell felülírására irányulnak. 

Civilizációnkat tehát elsősorban a kulturális keresztényüldözés sújtja, amely az objektív értékek és az abszolút igazság létezését kérdőjelezi meg. 

A kereszténység kritikája és az egyházellenes hangok ugyanakkor nemcsak napjainkban, hanem már a középkorban és a kora újkorban is megjelentek. A 18. század folyamán a vallás és annak intézményesült formája jellemzően még csak intellektuális támadások célkeresztjébe került, a francia forradalom viszont, szakítva egy több évszázados hagyománnyal már az állam és az egyház közötti kapcsolatot is felszámolta. A vallás szerepének és tekintélyének leépítéséhez azonban leginkább a marxi valláskritika járult hozzá, aki a felvilágosodás korának ateista, materialista gondolatait tekintette irányadónak, a vallást pedig „a nép ópiumának” nyilvánította. A nemzetiszocialista ideológusok a kereszténységre szintén ellenségként tekintettek, és mindent, ami gyengíthette a Führer befolyását a nép vezetésére nézve, megpróbáltak eltörölni. Nem túlzás kijelenteni, hogy a 20. század elejére ezek az eszmék pusztító erejűvé váltak, így az 1910-es és 1960-as évek között a föld számos nyugati kultúrkörhöz tartozó országában szenvedtek üldözést az egyházak hívei. 

A haladó gondolkodás ellenségei 

Sajnálatos módon az ezredforduló után ismét előtérbe került a vallás alapjainak a kritikája. 

A mai kor legfőbb kihívása az az individualista ateizmus és modernista liberalizmus, ami miatt a Krisztus-követő gondolkodás politikai és szellemi támadás alatt áll. Ennek következtében a liberálisok a progresszió ellenségeiként tekintenek azokra, akik a több évezredes keresztény értékrend szerint élik az életüket, és nem hódolnak be az éppen aktuális haladó életvezetési trendeknek, vagy politikailag korrekt hóbortoknak.

A posztmodern liberalisták egyik leghatásosabb fegyvere a nyelvpolitika, amely megtiltja, hogy bizonyos dolgokat – legyen szó akár az igazságról – kimondjanak, mivel ezáltal megsérülne egyesek érzékenysége. 

A liberális célok iránti érzékenyítésben továbbá a divat-és reklámipar, a PR-és marketingvilág, a bulvármédia, film-és zeneipar és a közösségi média is részt vesz, miközben ezeken a felületeken keresztül a társadalmat teljesen érzéketlenné formálják a keresztények elleni fizikai és szellemi támadásokkal szemben. 

Így történhet meg például az is, hogy azokat a kereszténységgel szembeni gyűlölködő, blaszfémiába hajló és valótlan megnyilvánulásokat – amelyekkel magyar viszonylatban is találkozhatunk – pusztán humoros mémeknek, a szabad véleménynyilvánítás eszközeinek aposztrofálnak.

Európa vallási élete változóban van

Az elmúlt három évtized vallásszociológiai méréseit megvizsgálva azonban nincs olyan tendencia, amely a vallás eltűnésére utalna, az egyházak pedig ma is milliók életében az identitás legfőbb támpontjait adják. Az viszont kétségtelen tény, hogy Európa vallási élete változóban van, a történelmi egyházak pedig nem képesek a többségi igazodási pontot megszabni. Különösen rossz a helyzet a fiatalok körében, akik egyre többen inkább spirituálisnak vallják magukat, mivel ahhoz a dogmatizmus és a korlátok helyett, a bölcsességet, az önfejlesztést és a laza közösségi struktúrákat kötik.

Jó hír azonban, hogy Magyarországon az elmúlt évek folyamán egyre többen vallják magukat vallásosnak.

A Nézőpont Intézet felmérése szerint míg 2019-ben a megkérdezett felnőttek 58, 2021-ben már a 74 százaléka értett egyet azokkal az állításokkal, hogy „vallásos vagyok, az egyház tanítását követem, vagy „vallásos vagyok, a magam módján”. Ráadásul itt a keresztény kulturális  hagyományok szerinti, az egyházak előírásait szelektíven követő vallásosságról van szó.

A kereszténység védelmét, és a keresztény értékek megőrzését a kormányzat is folyamatosan támogatja. Ennek eredményeként 

2010 és 2020 között háromezer templom épült vagy újult meg a Kárpát-medencében magyar forrásokból, sőt Nyugat-Európával szemben hazánkban nem zártak be, vagy építettek át bevásárlóközponttá, illetve mecsetté egyetlen templomot sem. 

Szintén megemlítendő, hogy 2010 óta megduplázódott az egyházi iskolák száma, bevezették a kötelező hit-vagy erkölcstanoktatást, illetve a 2019-2020-as tanévben több mint 220 ezer, azaz közel dupla annyi gyermek és fiatal járt egyházi közoktatási intézménybe, mint tíz évvel korábban.

Borítóképünk illusztráció. Fotó: MTI/Veres Nándor