A baloldal külföldi szövetségeseivel karöltve járatja le Magyarországot az Európai Parlamentben

2020 második felében komoly közéleti vihart kavartak az Európai Unió hosszú távú költségvetésével kapcsolatos egyeztetések. Tovább árnyalta a képet, hogy az uniós testületeknek ezúttal – a koronavírus negatív következményeire adandó válaszként – a Covid-helyreállítási alappal kapcsolatban is megállapodásra kellett jutniuk. Ezen felül a baloldali erők intenzív lobbitevékenységet folytattak annak érdekében, hogy Brüsszel a járványhelyzet ellenére jogállamisági álcába bújtatott politikai büntető feltételekhez kösse a Magyarországot jogosan megillető uniós gazdasági segítséget. A Századvég a magyar ellenzéki európai parlamenti képviselők által jegyzett módosító indítványok alapján megvizsgálta, hogy mennyiben tekinthető általános jelenségnek, hogy a hazai baloldal az Európai Parlamentben – akár külföldi szövetségeseivel kiegészülve – saját ideológiai szempontjainak érvényesítését Magyarország érdekei elé helyezi.

Kiindulópontként fontos megjegyezni, hogy a baloldali európai parlamenti képviselők tevékenysége feltérképezésének egyik legkézenfekvőbb módja az általuk benyújtott módosító indítványok mélyebb vizsgálata. E dokumentumok egyrészt tartalmi szempontból megvilágítják azt, hogy az egyes képviselők milyen politikai agendát követnek, milyen irányba kívánják elmozdítani az uniós jogalkotást. Másfelől gyakori jelenség, hogy a módosító javaslatokat az európai parlamenti képviselők nem önállóan, hanem más (akár külföldi) politikusokkal együtt jegyzik, így az együttműködési viszonyaik is feltárhatóak a segítségükkel. Ennek megfelelően a Századvég áttekintette, hogy az ellenzéki EP-képviselők az elmúlt időszakban a módosító indítványaik kidolgozása során mely képviselőkkel működtek együtt (vagyis milyen a kapcsolati hálójuk), illetve milyen tartalmúak a szóban forgó javaslataik.

Kapcsolati háló

Az elemzés rámutat, hogy az Európai Parlamentben a magyar baloldali képviselők tagállamon kívüli (úgynevezett külső) kapcsolatainak aránya 99 százalék az összes kapcsolatukon belül, továbbá a hazai kormánypárti és ellenzéki európai parlamenti képviselők közötti közvetlen kapcsolatok aránya 0 százalék, tehát egyáltalán nincs együttműködés a két oldal között a megtett módosító indítványok vonatkozásában. E megállapítások alapján több következtetés szűrhető le. Egyrészt a magyar baloldali EP-képviselők politikai agendája teljes mértékben ellentétes a kormányzat álláspontjával, ami a nemzeti minimum hiányára utal, illetve az ideológiai szempontok követésének elsődlegességét sejteti. Másfelől az ellenzéki képviselők külföldi, külső kapcsolatainak közel 100 százalékos aránya azt is mutatja, hogy a magyar baloldal az európai uniós politikai térben külföldi partnereivel karöltve igyekszik hitelteleníteni a nemzeti kormány munkáját, másképp fogalmazva, a legnagyobb méretű magyar delegáció helyett inkább külföldi partnerekkel kíván együttműködni.

A nemzeti együttműködés hiányára vonatkozó következtetést az a körülmény is alátámasztja, hogy a kormányoldal és a baloldal között a közös külföldi partnerek aránya is rendkívül alacsony (5,5 százalék), vagyis a két tömb között nem pusztán a közvetlen, hanem a közvetett – más tagállamból származó EP-képviselők közvetítésével megvalósuló – kapcsolatok aránya is marginális. Ennek fényében elmondható, hogy a magyar baloldali erők az Európai Parlamentben túlnyomórészt a magyar kormánnyal szemben ellenséges partnerekkel működnek együtt módosító javaslataik kidolgozásakor.

A módosító javaslatok tartalma

A Századvég a magyar kormánypárti és baloldali európai parlamenti képviselők által jegyzett módosító indítványokat megvizsgálta tartalmi szempontból is, amely lehetőséget adott további következtetés levonására a baloldal európai parlamenti munkája kapcsán. Az elemzés rámutatott arra, hogy – amennyiben a kormánypárti és baloldali módosító javaslatokban szereplő kulcsszavak egyezőségét vizsgáljuk – a visegrádi országok közül Magyarországon (55 százalék) a legalacsonyabb a kormánypárti és ellenzéki javaslatok hasonlóságának mértéke (Csehországban és Lengyelországban ez az arány 62-62 százalék, míg Szlovákiában 67 százalék). Egyszerűbben fogalmazva, a V4-együttműködés berkein belül hazánk ellenzéki EP-képviselői dolgoznak leginkább eltérő célokért, mint a kormánypártok.

A nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő kormányellenes attitűdöt megerősíti a magyar baloldali EP-képviselők ideológiai vonatkozású jogalkotási aktivitásának részletesebb vizsgálata is. A jelenlegi európai parlamenti ciklusban összesen 117 jogszabályi eljáráshoz fűztek módosító javaslatot a hazai ellenzéki EP-képviselők, amelyekből 13 tekinthető kimondottan ideológiai és nem szakpolitikai eljárásnak (például illegális migráció, jogállamiság, alapvető jogok, gender-kérdések stb.). Megalapozottan feltehető, hogy e témák mentén a baloldal által képviselt koncepciók gyökeresen ellenkeznek a kormánypártok politikájával, vagyis a kormányellenesség fokmérőjeként is kezelhetők e politikai topikok. Ennek tükrében áttekintve, hogy az egyes magyar baloldali EP-képviselők jogalkotási aktivitásából mekkora hányadot tesznek ki az ideológiai (és ebből fakadóan vélhetően kormányellenes) megnyilvánulások, kijelenthető, hogy a Donáth Anna által benyújtott módosító javaslatok 55 százaléka a kormányzat politikája ellen irányult, míg Dobrev Klára esetén ez az arány szintén jelentős, 45 százalékos.

Összegzés

Az európai parlamenti képviselők kapcsolati hálójának, illetve az általuk jegyzett módosító javaslatok hasonlóságának vizsgálatával kapott eredmények alapján a Századvég felállította az uniós tagállamok rangsorát, amely arra mutat rá, hogy mekkora a törésvonal az egyes országokban a kormánypártok és az ellenzék között. Figyelemreméltó, hogy e rangsorban Magyarország a második helyen áll, politikai széttagoltságban csak Horvátország előzi meg. Mindezek alapján megállapítható, hogy a 27 uniós tagállam közül – Horvátországot leszámítva – Magyarország az az állam, ahol az Európai Parlamentben kifejtett tevékenységük alapján az ellenzéki erők leginkább a kormányzat ellen dolgoznak.

Összefoglalva elmondható tehát, hogy a magyar balliberális európai parlamenti képviselők a 2019 óta tartó ciklusban – európai összehasonlításban is – fokozott figyelmet fordítanak a kormányzó erők, illetve saját hazájuk támadására. Szintén megállapítható, hogy Magyarország érdekei, illetve a nemzeti érdekérvényesítés a baloldal számára másodlagos kérdés, melynek fényében nem meglepő, hogy a magyar baloldali EP-képviselők előszeretettel működnek együtt külföldi partnereikkel is az ország illetve a nemzeti kormány lejáratása, hiteltelenítése érdekében.