NOOL
Nógrád vármegyei hírportál
december 11., szerda
Vas Blanka és Valter Attila egyaránt olimpiai negyedik lett az országúti kerékpározás mezőnyversenyében. Az elmúlt napok eseménydömpingjében sokak számára talán fel sem tűnt ez. Az olimpia mindig sajátos tudatállapotot idéz elő a magyarokban: érdeklődésünk ilyenkor a sport felé fordul, máskor sosem nézett sportágak eseményei kötik le figyelmünket rövid időre. Néhány napnál hosszabban emlékezetünkben meg is őrzünk néhányat, feltéve, hogy aranyérmet hozott valamelyik honfitársunknak, vele nemzetünknek. Minden tiszteletünk és megbecsülésünk sportolóinké, akik legjobb teljesítményükre törekszenek, át is tudjuk érezni örömüket, csalódottságukat, de olimpiai memóriánk véges és aranyérem-központú. Így vagyunk berendezve. Lehet, hogy ez nem tér el más országok népességének sajátosságaitól, de szeretjük azt hinni, hogy ez is a nemzeti karakterünk része. Lángost eszünk a strandon, bliccelünk, ahol tudunk, és csak az aranyérem számít nekünk.
Itt az ideje visszakanyarodni Vas Blankához és Valter Attilához. Mindketten olyan sportágban bizonyították (ismételten) azt, hogy a világelithez tartoznak, amely világszerte nagy népszerűségnek örvend.
Rengeteg nézőt vonzanak az országúti kerékpárversenyek. Nem szégyen, de nálunk marginális érdeklődést vált ki a profi kerékpározás. Így talán jogos feltételezés, hogy sokan nem is tudják, hogy világra szóló siker a két említett sportoló negyedik helye.
Az olimpiai mezőnyverseny sajátossága, hogy nincs rádiókapcsolat a versenyzők és a kísérőkocsikban ülők között, így nincs lehetőség arra, hogy a verseny aktuális történéseiről folyamatos tájékoztatást kapjanak a kerekesek. Ez az egyéni képességeket helyezi előtérbe, mint ahogy az is, hogy maximum négy főt számlálhat egy-egy nemzeti csapat. Így nincs meg az a lehetőség, hogy a profi mezőnyben megszokott módon az erős csapatok tartsák kontroll alatt a versenyt. Vas és Valter is elmondhatja magáról, hogy a világ legjobb csapatai egyikének tagjaként versenyez hivatásszerűen. A hétköznapokban a sportág jellegzetességeinek megfelelően a csapatérdeknek kell alárendelniük elképzeléseiket. Az olimpiai verseny megadta nekik azt a szabadságot, hogy saját magukért, saját elképzelésüknek megfelelően kerékpározzanak. Képességeik és felkészültségük ékes bizonyítéka az eredmény, amit elértek. Erő, állóképesség, finesz és kerékpárkezelési technika tekintetében egyaránt a világ legjobbjai közé sorolhatjuk őket. Vas és Valter: a névsor végén, de a mezőny elején.