Szécsény

2018.03.12. 20:01

Ötven esztendő a Jóisten szolgálatában Tihamér atyával

A szécsényi származású ferences szerzetest, Papp Lajos Tihamért 50 évvel ezelőtt, 1968. február 25-én szentelték pappá.

Szenográdi Ferenc

Az első szentmiséjén, amit Szécsényben mutatott be, zsúfolásig megtelt a templom. Ott voltak a szülei, test­vérei, rokonai, ba­rátai, a szécsényi hívők, tisztelői a környező településekről. Fél évszázad elteltével, idén, az aranymiséjén ismét zsúfolásig megtelt a szécsényi templom. A szülei már csak lélekben lehettek jelen az eseményen.

– Szécsényben töltötte gyermekéveit. Hogyan emlékezik vissza azokra az időkre?

– Újpesten születtem, édesapám állatorvosként Szécsényben kapott állást, ezért 1944-ben ide költöztünk. A négy testvérem már Szécsényben született. Az általános is­kolai tanulmányaimat 1950-ben kezdtem, abban az évben, amikor a kommunista rendszer üldözte a papokat. Nagy szeretettel gondolok az alsó tagozatos osztályfőnökömre, Traut János kántortanítóra. Később őt is válaszút elé állították: kántorizál vagy tanít? A kántori feladatokat választotta. Sok tanárunk volt, akik szívben, lélekben a hitük szerint éltek, csak külsőleg nem gyakorolhatták azt. Olyan időket éltünk, amikor mindent elkövettek, hogy ellehetetlenítsék a hitet, mindent megtettek azért, hogy ne gyakorolhassuk azt. Azok járhattak hittanra, akiket a szülei beírattak. Ezt is sokszor akadályozták. Volt olyan év, amikor az igazgatónő szabotálta a beíratást. Ebben a légkörben nőttem fel. Nem okozott különösebb problémát, hogy hivatal­ból nem ismerték el a vallásos életet, de gyakorlatilag mégis az vett körül. Nagyszerű papjaim, pedagógusaim voltak.

– A papok közül ki vagy kik voltak azok, akik nagy hatással voltak az életére?

– Szívesen emlékszem Krizánt és Lipót atyákra, akik ugyan ferencesek voltak, de öltözetükben már fekete ruhát viseltek. Olyan papok kerültek vidékre, így Szécsénybe is, akik Budapesten nagyon jól dolgoztak, de büntetésből vidékre helyezték őket. Közéjük tartozott Tarnai Imre atya, aki hat éven át kísérte végig az életemet. Ám több markáns személyiség nevét is megemlíthetném, akik hűséggel, komolysággal élték a hivatásukat, foglalkoztak velünk. Mindez meghatározó volt az életemben. A tanárnők közül név szerint Faggyas Erzsébetet emelem ki, aki ma Nagymaroson él.

Egy boldog ember

– A boldogság az, hogy meg­valósítjuk azt, amire vágyunk. Az életem során én azt tettem, amit választottam, amire készültem. Az Úristent szolgáltam és szolgálom, aki mindig mellettem van. Maradék­talanul boldog ember vagyok, a hitem és meggyőződésem szerint élek – mondta Tihamér atya.

– Hol végezte középiskolai tanulmányait?

– Az általános iskola után Esztergomba kerültem, a ferences gimnáziumba. A szüleim mind az ötünket, a három fiút és a két leányt is katolikus középiskolába íratták.

Páter Tihamér szécsényi aranymiséjén, a helyi ferences rend templomában Fotók: Hüvösi Csaba/Nógrád Megyei Hírlap

– Miért döntött úgy, hogy pap lesz, az életét a Jóistennek ajánlja fel?

– A szüleim elfogadták, hogy a papi hivatást választom. Ennek jegyében kerültem a ferences gimnáziumba. Már fiatalon úgy éreztem, hogy a Jóistent fogom szolgálni, amiben megtalálom életem igazi értelmét. Úgy éreztem, hogy ennél nagyobb szolgálatot nem tehetek az emberiségért. Nagy értéknek tartom, hogy az embereket hozzásegítem ahhoz, hogy visszataláljanak a Jóistenhez, megtalálják igazi emberi értéküket és méltóságukat. Hosszú évekig világi papnak készültem. Középiskolás koromban ferencesek között éltem, Szent Ferenc szellemisége és lelkisége nagy hatással volt rám. Ezért ezt a rendet választottam. Az érettségi után beléptem a rendbe, ami noviciátussal kezdődött. A teo­lógiai tanulmányaim befejezésével, 1968-ban szenteltek pappá. Annak, hogy ferences rendi pap legyek, feltétele volt a tanári diploma megszerzése. A felszentelést követően készültem az egyetemi felvételire. Tanulmányaim befejeztével matematika és fizika szakos tanári diplomát kaptam. Az egyetemen találkoztam olyan professzorral, aki mindent elkövetett azért, hogy ne legyen diplomám. Az állami egyetemen több oktató nem jó szemmel nézett a papokra. Szerencsére mégis sikeresen befejeztem az egyetemi tanulmányomat. Az öt év alatt Budapesten, Pasaréten lelkipásztori munkát is elláttam.

 

Címkék#Szécsény

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!