Nálunk is költ az év madara

Tudósok és természetvédelmi szakemberek minden évben kiválasztanak néhány állat- és növényfajt, melyekre valamiért fel akarják hívni a figyelmet. Az év élőlényei közül jó néhány megtalálható szűkebb hazánkban is, sőt, vándorsólyomból legalább két pár költ a megye területén.

Vándorsólyom, virágos kőris, óriás-szitakötő, balin, elevenszülő gyík és földikutya: ez a hat faj hívja fel figyelmünket 2018-ban a természet szépségeire, védelmére, a biológiai sokféleségre.

Az év madara a vándorsólyom

A világ leggyorsabb madara húsz éve él újra velünk, hiszen több évtizednyi szünet után 1997-ben költött újra Magyarországon. Emiatt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a múlt évben nem is tartotta meg a szokásos szavazást, amelynek során a madárbarátok három jelölt közül voksolhatnak a nekik leginkább tetsző fajra. A vándorsólymot (kiemelt fotónkon, forrás: pixabay) az MME elnöksége választotta az év madarává. – A fokozottan védett ragadozó élőhelye nagyon változatos, de alapvetően a magas hegyekben, sziklás vidékeken, sziklaperemeken, megközelíthetetlen sziklaszakadékok mentén fészkel – mondta Urbán Sándor, az MME Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke.

Vadászterületeket tart megyénkben a vándorsólyom

– Nógrádban két pár vándorsólyom költ, közülük az egyik másodikként települt vissza Magyarországra még 1998-ban – mondta portálunk kérdésére Papp Ferenc, az MME Nógrád megyei elnöke. – Ezek mellett több pár költ a megyehatár közelében, amelyek vadászterületének jelentős része Nógrádba esik. Idén január 4-én már sikerült megfigyelni ezt a fajt Szalmatercs közelében, a Ménespatak felett. A szakember hozzátette: tavaly ugyancsak a megyehatár közelében, a hevesi Ivád község határában mentettek fészek aljat, egy mátraterenyei erdész bejelentésére. A három közül egyet azonban Békés megyei Dévaványán eredményesen kikeltettek. A fiókát egy bükki vándorsólyompár fészkébe helyezték vissza.

A megye a legjobb ragadozó- élőhelyek közé tartozik. – Ennek ellenére ma már a városok magas épületein is megtelepszik, de előfordul, hogy egyéb madárfajok fákon található, elhagyott fészkét is elfoglalja. – Ha a vándorsólyom egyszer „megtelepszik” egy városban és jól érzi ott magát, akkor általában hűséges is marad a kiválasztott épülettípushoz. Egyébként Svájc, Ausztria és az Alpok többi országa a jellemző fészkelőhelye ennek a madárfajnak, de hazánktól északra, a Kárpátokban, Szlovákiában is megtalálhatóak. Az ottani szaporulat hódítja meg a magyar Kárpát- medencét is, amikor hozzánk jönnek telelni. Ha pedig alkalmas helyet találnak, meg is telepszenek itt. Most ötven-hetven körül lehet a fészkelő vándorsólyompárok száma Magyarországon, de ez az adat folyamatosan változik – magyarázta a szakember. Az erőteljes, kemény, acélos izmú, egyébként ritka ragadozó a világ egyik leggyorsabb röptű madara, akár a kétszáz kilométer per órás sebességre is képes. Ezt főleg akkor éri el, amikor az áldozatára lecsap, ugyanis a szárnyát összehúzza, és csaknem szabadeséssel zuhan a prédájára a levegőben. Tápláléka repülő madarakból áll, emlőst és földön élő vagy fészkelő madarakat szinte nem is zsákmányol. A vándorsólyom rigó- és varjúféléket, seregélyeket fogyaszt, vagyis a nagyon gyakori, tömegesen előforduló madarakkal táplálkozik. Megfigyelték, hogy több mint kétszáz faj szerepel a listáján a parányi kis cinegeféléktől a hatalmas tőkésrécéig és a gémekig. Tápláléka döntő többségét azonban a galambfélék adják, mindenekelőtt az elvadult házi galambok.

Az év emlősének választották a földikutyát

Az élőhelyük szűkülése miatt a kihalás szélén álló földikutya (Nannospalax leucodon) hengeres testalkatú, apró rágcsáló. A felszínen kellemetlenül érzi magát a földalatti üregek vaksi lakója. A sztyeppterületeket kedveli. Táplálékát növényi gyökerek alkotják. Magyarországon három faja fordul elő, de mindegyik nagyon ritka, kihalással veszélyeztetett. Fokozottan védett faj, eszmei értéke egymillió forint.

Az év hala a balin

A balin (Leuciscus aspius) a zömmel békés fajokat magában foglaló ponty félék családjába tartozik, de ragadozó faj. Nagy növésű hal, jól fejlett példányainak hossza 50–60 centiméter, de kivételesen az egy métert is elérheti. Az abszolút magyar horgászrekord 1991-ből származik, 10,54 kiló. A balin hazánk területén is őshonos, megyénkben a víztározókban és az Ipolyon is meg talál ható. Magányosan vagy néhányfős csapatokban keresi táplálékát. Nyílt vízi ragadozó lévén legfontosabb zsákmánya az ugyanott csapatosan élő küsz. A sporthorgászok körében rendkívül népszerű.

Az év fája a virágos kőris lett

A virágos kőris (Fraxinus ornus) Közép- és Dél-Európában őshonos kőrisfaféle, a legészakibb előfordulása Magyarország. A domb és hegyvidékek fája, Nógrádban a déli kitettségű, sziklás területek, meredélyek gyakori faja. Májusi virágzása idején a világos színű, sárgás virágok már messziről elárulják. Nevezik mannakőrisnek is, mert felsebzett kérgéből édes lé csepeg, amiből a mediterrán térségben édességet készítettek és gyógyászati célokra is hasznosították.

Az év rovara az óriás szitakötő

Az óriás szitakötő (Anax imperator) manőverezésben a rovarok között a legügyesebb, az egyedüli faj, ami hátrafelé is tud repülni. A nappal repülő és sokszor feltűnő megjelenésű szitakötők a legősibb rovarrendek közé tartoznak. Világszerte mintegy 6000 a ma ismert fajok száma, zömük a trópusi területek lakója. Az Európában élő 143, illetve a közép-európai 84 faj közül hazánkban 64 szitakötőfaj él, közülük 22 védelem alatt áll, öt pedig fokozottan védett. Ez utóbbiak eszmei értéke százezer forint. A vizes, mocsaras területeken él, Nógrád megye számára megtelepedésre alkalmas, vizes élőhelyein többfelé is előfordul.

Az év gombája a süngomba

A különleges megjelenésű, gyógyhatású, ehető, közönséges süngomba (Hericium erinaceus), hazánkban 2005 óta védett, gyűjtése tilos. Az öreg erdők európai szintű ritkulása miatt indokolt az üde bükk- és tölgyerdőkben termő parazitafaj védettsége. A termőhely megőrzésével, a holt faanyag megtartásával biztosítható az élő, öreg fatörzsek repedéseiben, üregeiben és tuskókon növő faj fennmaradása. Szeptembertől novemberig terem, 10–25 centiméter nagyságú felülete szálasan felszakadozó, sűrűn lecsüngő, deres tüskékkel fedett. Nógrádban rendkívül ritka, hegyvidéki faj, alig néhány élőhelye ismert.

Az év vadvirága a kornistárnics

A kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) Európa nagy részén elterjedt, bár élő helyeinek kiszáradása, átalakulása miatt mindenütt vissza szorulóban van, emiatt több országban, köztük hazánkban is védett. Természetvédelmi értéke tízezer forint. Népi elnevezései között ismert a tüdőtárnics vagy tüdőfű és a rettegőfű is, mert egykor tüdőbaj gyógyítására is használták. A növény ritkaságnak számít Nógrád megyében: az Ipoly-völgyben kettő, a Cserhátban és a Mátrában egy-egy élőhelyen fordul elő kisebb egyedszámban.

Az év hüllője az elevenszülő gyík

Az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) a Kárpát-medence jégkorból megmaradt, ritka maradványfaja. Az elevenszülő gyík kistestű, hazánkban a teljes hossza ritkán haladja meg a 13–15 centimétert. Nyáron a nőstények többsége jellegzetesen „hasas” a testükben hordott utódok miatt. Hazánkban elsősorban jégkori maradványlápokban található meg, kis egyedszámban. Foltszerű előfordulási helyei ismertek a Duna–Tisza közén, Ócsa, Farmos, Kolon-tó környékén. Nógrád megyében egyáltalán nem fordul elő.