Művészcsalád tehetségei mutatkoztak be a salgótarjáni gimnázium galériájában

A megjelenteket a galériavezető Kele Szabó Ágnes művésztanár, illetve Herczegné Kaszás Judit igazgatóhelyettes köszöntötte, majd a kor- és pályatárs, a Bolyai János Gimnázium szintén ­művészpedagógusa, Gedeon Hajnalka nyitotta meg a kiállítást és beszélgetett a vendégekkel.

A diskurzusból is megerősíttetett, hogy G. Lóránt Lujza művészcsaládban született Kaposvárott, de a nógrádi megyeszékhelyen nevelkedett, élt – és él – mind a mai napig. Édesapja Lóránt János Demeter Munkácsy-díjas, érdemes művész festő, édesanyja, a 2018-ban, nyolcvanéves korában elhunyt Presits Lujza – amellett, hogy évtizedeken keresztül rajzot tanított a Gagarin Általános Iskolában – maga is készített festményeket és iparművészként is joggal tartották számon. Nagy érdemeket szerzett azzal is, hogy az alapító Czinke Ferencet követően sokáig vezette a Salgótarjáni Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótábort, ahol a tűzhelygyár által akkor még biztosított kemencékben Ő maga is jelentékeny műveket hozott létre.

G. Lóránt Lujza jelenlegi – Illa berek, nádak erek című – tárlatát is egyrészt a falakra került tűzzománc táblaképek, másrészt a tárlókba elhelyezett kis méretű rekesz- és ékszerzománcok, díszek, medalionok uralják. De – mint Gedeon Hajnalka is kiemelte – G. Lóránt Lujza úgynevezett összművészetet képvisel, igyekszik kiterjeszteni az önkifejezés határait.

„Alkotásaim a különböző művészeti ágak érzelmi-hangulati kombinációi, testből és lélekből spontán kivirágzó, intuitív esszenciái, mint fény hímzése, szél fonása” – mondja önmagáról.

Számtalan csoportos és egyéni kiállítás résztvevője, jó néhány professzionális művészcsoport, társaság tagja. A Birimálé Bábszínház alapítója és művészeti vezetője is. Az önképzést, tanulást sem hagyta abba, folyamatosan korszerűsíti, frissíti tudását: jelenleg a Wesley János Lelkészképző Főiskolán komplex művészetterapeutának készül.

A beszélgetés során – Garai Rebecca fotó- és videó­bejátszásai által illusztrálva – sok szó esett a több száz éves múltú tűz­zo­mánc­készítés folyamatáról, a festés, égetés mesterségbeli fogásairól, fortélyairól, majd Gressai Ferdinánd – G. Lóránt Lujza idősebbik fia, aki szintén képzőművésznek tanul az egyetemen és sokat zenél – gitárjával lépett a mikrofonhoz, hogy unokatestvérével, a már kínai és angol fordító-tolmács diplomával rendelkező Garai Rebeccával elénekeljen néhány, az emberi létezéssel kapcsolatos saját szerzeményt.

Csupasz oltalom

Ezzel a címmel 2010-ben jelent meg az akkor alig tizenkilenc éves Gressai Ferdinánd verseskötete, amely valóságos revelációnak számított egyrészt a szerző életkora miatt, másrészt a hét ciklusba szedett úgymond ­hétköznapi beszédtöredékek megformáltsága, mély tartalma és nem utolsósorban az általa készített illusztrációk következtében. Íme néhány sor a könyvből: „Egész nap játszom furcsa, / improvizált játékaimat. / Nem, nincsenek is napok. / Csak a tér (ez a hely), / és az idő (ez az érzékelhetetlen, / rendszertelenül hullámzó / megfoghatatlanság).”