A népszerű és nagyon sok férfinéző számára fényt és reményt jelentett az 1940-es évek első felének legnagyobb sztárja, énekese-színésznője, Karády Katalin. A nehéz körülmények közül érkező színésznő 1939-ben tűnt fel a filmvásznon a Halálos tavasz című filmben. A mű Zilahy Lajos korábbi regényéből készült, és a kor tipikus szerelmi történetét tálalja: a tisztviselő férfi, akit Jávor Pál alakít a filmben, beleszeret a házában lakó lányba, akinek apja rangon aluli érzi a szerelmet, ezért egy grófnak ígéri őt. Pedig a valódi szerelem a lány részéről, akit Karády Katalin formál meg, a tisztviselő felé irányul. Egy véletlen folytán találkozik a férfi egy vidéki lánnyal, akivel igaz szerelem szövődik. A filmen a lányt a csodálatosan szép Szörényi Éva alakítja. A szerelmi háromszögből aztán nem tud menekülni a férfi és a várt happy and elmarad – de csak a filmvásznon.
A Horthy-korszak ünnepelt sztárja volt
Egy csapásra tette ugyanis híressé a film Karády Katalint, partnerével, Jávor Pállal még több más alkotásban szerepeltek együtt, és bár a magánéletben is jó barátok voltak, nem alkottak egy párt, a rajongók nagy bánatára. A korszak más híres sztárpárosai is csak a filmvásznon keltek egybe: így Muráti Lili és Hajmássy Miklós, Szeleczky Zita és Szilassy László, Turay Ida és Ráday Imre, és még sorolhatnánk. Kivételt csak a legfiatalabb sztárpár jelentett: Kelemen Éva és Gozmány György, akik a Tilos a szerelem című filmben alkották a párt, és a forgatást hamarosan valódi esküvő is követte. Kezdődő karrierjüknek a háború vetett véget.
Sorsukban is összeforrt a két népszerű színész
A Karády-Jávor páros nemcsak a filmen és a magánéletben voltak szerelmi, illetve baráti „párok”, hanem későbbi sorsuk is közös volt. Bár Karády karrierje felfelé ívelt, Jávort pedig mellőzték, az 1944-es évre összeért a sorsuk: száműzöttek lettek. Miért? Emberségük miatt: mindketten kiálltak az üldözöttekért és ezt nem is rejtették véka alá, embereket mentettek, szót emeltek az 1944-es embertelenségek ellen.
Nem tűrte ezt a hatalom jó szemmel, Karádyt „belföldön” kínozták meg: a Gestapó verte és gyötörte meg a színésznőt, míg Jávor Pált fegyházba zárták és külföldre, Mauthausenbe szállították.
A háború után egyikőjük sem kellett a kibontakozó kommunista hatalomnak: polgáriak voltak, az amerikai sztárkultuszt hordozták magukon, nem tudtak beilleszkedni az új hatalom kijelölt irányvonalába. Az akkor mindenhatónak számító Major Tamás nem engedte működésüket. Mindketten külföldre mentek, Karády sosem tért haza, Jávor Pál is csak később, karrierjének újbóli megindulására már nem volt lehetőség a betegsége miatt. Mindkettejük egy generáció számára jelentette a fiatalságot, a szerelmet és a bálványt is.
Új sztárokat termeltek ki a háború utáni új idők
A világháború után érkező új időkben tehát új sztárokat kellett teremteni. Ehhez azonban fel kellett karolni a legifjabb színészgenerációt, hogy aztán belőlük születhessenek meg a rendszer új ünnepeltjei. Mert ők is tudták, hogy ideált, női és férfiképet még a becsületesen dolgozó, békekölcsönt jegyző, munkára, harcra kész embereknek is teremteni kell. És meg is teremtették.
Ahogyan megindult az államosított filmgyártás, a sorozatban egy kaptafára készülő, a jó és rossz harcát bemutató „sematikus” filmek, úgy léptek elő az új sztárok és sztárpárok. Természetesen a sztár szót nem használva, hiszen az régi időket idézett fel, kizárólag színészekről volt szó, akik rendszerint alsó sorból, nehéz körülmények közül érkező emberek voltak. Emberek, a szó legeredetibb jelentésében, egyszerűek és ami még igazabb rájuk: rendkívül tehetségesek.
Soós Imre, Horváth Teri, Ferrari Violetta a maga egyszerű jellemábrázolásával, de óriási tehetségével elbűvölte a filmek nézőit. Megjelenésük miatt még a jelentéktelen történetet is megbocsátották a nézők, egy-egy kellemes slágerért vagy a happy endért cserébe.
Ebbe a sorba illeszkedett a „sztárpáros” is: Mészáros Ági és Szirtes Ádám. A korszak új nőképét megtestesítő Mészáros Ági már korábban is szerepelt filmen, ám igazi sikerét a Talpalatnyi föld hozta el, az államosított magyar filmgyártás külföldön is elismert darabja. Színiiskolát nem végzett, átütő tehetségét hamar felismerték, a Nemzeti Színház tagja lett és maradt haláláig.
A közös munkát aztán még további közös darabok kísérték, mint a Kis Katalin házassága, a Felszabadult föld, a Kiskrajcár vagy a Simon Menyhért születése. Mészáros Ági további filmekben is sikert aratott, így a Mágnás Miskában, az Úri muriban is. A korszak ünnepelt sztárja lett, megkapta az Érdemes művész, a Kiváló művész díjat, és kétszer a Kossuth-díjat.
Senki sem hitte, hogy a rendszer közkedvelt színésznője 1956-ban a szabadság friss illatát megérezve őszintén mondja el gondolatait, és megrendítően szól az ország lakosságához a rádióban.
Elmondott beszéde lett a végzete a színésznőnek
Mészáros Ági a következőket mondta az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt a rádióban: „Most nem egy színész, hanem egy magyar anya áll a mikrofon előtt. Az elmúlt években és az elmúlt békegyűlésen hangoztattam, hogy féltem gyermekeink jövőjét. Azért küzdöttem és akarok küzdeni, hogy ne folyjon többé drága magyar vér.”
Beszédét az alábbi sorokkal folytatta: „Ebben az országban csak úgy élhetünk, ha mi magyarok magunk intézzük sorsunkat. Ezt csak abban az esetben tudjuk, ha a szovjet csapatok elhagyják hazánkat.” Ez a gondolat nem volt egyedi, hiszen az ország szinte teljes lakossága ezen a véleményen volt, ez jelent meg a követelések között, a feliratokon és a jelszavak között is.
Mészáros Ági itthon maradt, és beszédét a mindenható Major Tamás kérésére sem vonta vissza. Színészi pályájával fizetett érte, megvonták addigi szerepeit, a következő évtizedekben mellőzték őt a színházakból és a filmezésből is. Teljesen nem tiltották el, de pályatársai elfordultak tőle, titkosszolgálat figyelte, ügynök jelentett róla, csak kisebb szerepeket kapott. Félreállítottságát nem tudta feldolgozni és súlyos beteg lett, azzal, hogy nem kapott méltó szerepeket, hatalmas veszteség érte a színjátszás és a filmezést. Báját, alakját, tehetségét a korábban forgatott filmjei őrzik számunkra.
A két sztárpáros közös vonása nemcsak a tragikus sors, hanem szépség, egyszerűség és nagy tehetség is. Szerencsések vagyunk, hogy legalább a filmek révén az utókor is betekinthet ebbe!
Sorra menekültek a színésztársak
Mészáros Ági sorsát tulajdonképpen nemcsak a szovjet csapatok távozását kívánó mondata poecsételte meg, hanem beszéde folytatása is: „Az elmúlt években annyi ígéretet kaptunk, amiből semmi sem lett. Hiszek benne, hogy ezúttal az ígéret nem marad üres szó. Én a magam részéről csak akkor fogok tovább dolgozni, ha ez az ígéret a legközelebbi napokban valóra válik.” Ezzel sem volt egyedül, hiszen a fojtó légkörből sorra elmenekültek színésztársai, így a már említett Ferrari Violetta és Szörényi Éva is. A szovjetellenesség ilyen megnyilvánulása sem egyedi, gondoljunk csak Márai Sándorra, akinek ugyanez volt a döntése írásainak magyarországi megjelentetése kapcsán.
