Visszahúzták a gyökerei Palócföldre a gyarmati költőt

A Palócföld könyvek sorozatában megjelent Ádám Tamás, Nagy Lajos-díjas költő tizenkettedik kötete. A könyv bemutatóját az elmúlt napokban tartották a szécsényi Krúdy Gyula Városi Könyvtárban. Ádám Tamás a bemutatót követően interjút adott portálunknak.

– Az 1990-es években együtt dolgoztunk a Nógrád szerkesztőségében. Tudom, hogy Balassagyarmaton született, s nyolcadik osztályos koráig Ludányhalásziban élt. Mit jelent önnek a Palócföld?
– Sok emlékem fűződik Ludányhalászihoz, a nógrádi vidékhez, ami több versemben is visszaköszön. A megyei lapnál eltöltött évekre jó érzéssel emlékszem vissza. Balassagyarmaton a helyi szerkesztőséget is vezettem.

Ádám Tamás tizenkettedik könyvét dedikálja a szécsényi könyvtárban
Fotó: Sz.F. / NMH

– Az újságírás mellett részt vett az Ipoly-parti város irodalmi életében.
– Megalakítottuk a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaságot, ami később művészeti körrel bővült. Éveken át szerkesztettem a Röpke évek antológiát. Jó néhány tehetség röppent ki a Komjáthy-körből. Szerettem a megyei hírlapot, de később országos lapokhoz szegődtem.

– Mikor, hogyan kezdődött a versírás és mit jelent önnek?
– A versírás a mindenem, végigkíséri az életemet. Az első verseim a Palócföldben jelentek meg 1982-ben. Ez jelentette számomra az áttörést. Azt követően országos folyóiratokban publikáltam. Az első verseskötetem, Gyökerek lélegzése címmel 1988-ban jelent meg a Palócföld könyvek sorozatban. A verseskötetek mellett napvilágot láttak interjú, riport és tárca jellegű írásaim is könyvekben.

– Hogyan látja, napjainkban mennyire szeretik a verset?
– Felgyorsult a világ, amiben sokkal kevesebben olvasnak verset. Ezért két éven át nem is foglalkoztam lírával. Aztán mégis rájöttem, hogy nekem nem kell a külvilággal foglalkoznom. Gondolataim, hacsak egy ember szívéhez is érnek el, már megérte papírra vetni őket. Akinek van tehetsége, annak kötelessége írni.

– Számos helyen élt már, egy ideig Skóciában is, mégis visszakerült a Palócföldre…
– Visszahúztak a gyökereim. Bárhol is éltem, a lelkem mindig visszavágyott. Nyugodt típusú ember vagyok, dolgozni csak nyugodt körülmények között tudok. Az életemet jelenti a Palócföld, itt születtem, itt nőttem fel, itt lettem költő, minden ideköt. Egy éve Csesztvén telepedtem le, az ottani csend az én igazi világom.

– Madách szelleme mennyire érinti meg?
– Ott élt és él is bennem. Eszembe juttatja a felelősséget. Néha, amikor írok, viccesen eszembe jut, hogy Madách Imre most üt a kezemre.

– A legújabb kötete címe: Így mélyül – Anyám könyve.
– Kikívánkozott belőlem, hogy megírjam anyám emlékére. Benne van a gyermekkorom, a kamaszévek és a felnőtté válásom időszaka is.

– További tervei?
– Elkészült a tizenharmadik kötetem is, Szomjas víztorony a címe, ősszel fog megjelenni. Számomra nem a darabszám lényeges, hanem a tartalom és a minőség. Dolgozom egy regényen is, amelynek a Munkásosztály gyönyöre a tervezett címe. Erről talán annyit, hogy a könyv félig fikció, félig szociológia. Egyes részletei már megjelentek folyóiratokban, és jó volt a fogadtatás. A tizenötödik kötetem pedig a legszebb verseim válogatása lesz.

Hozzászólások