Három hangszert szólaltatott meg a tarjáni zeneiskola pedagógusa

Egy évvel ezelőtt – mind a saját maga, mind pedig a hallgatóság számára – nagy élményt jelentett, úgymond bravúrkonceret tartott, amennyiben sok-sok gyakorlás után – nem kis mértékben éppen a közönség buzdítására is – műsorra tűzte F. Chopin 19. századi lengyel zeneszerző nehéz, komoly szakmai felkészültséget igénylő négytételes szerzeményét, a H-moll szonátát.

Mondani sem kell, hogy a siker miatt nehezen felejthető volt az este.

A minapi idényzáró hangverseny – noha a repertoárban más, huszadik századi szerzők Jehan Alain (1911–1940), M. Durufle (1902–1986) is szerepet kaptak – alapvetően három klasszikus komponista és zseniális muzsikus J. S. Bach (1685–1750), Liszt Ferenc (1811–1886) és C. Debussy (1862–1918) műveire épült, de csakúgy mint tavaly ilyenkor, ezúttal is egy szóban elmondott művel indult a műsor, jelesül Arany János Tamburás öreg úr című költeményével Matuz Csilla felolvasásában. Néhány sorát érdemes ide is idézni: „…S ha nem sikerül kivitelben a dal:/A két öreg szerszám egymásra utal./De azért nem tűri rajta meg a port,/Emlékezetes neki minden akkord…”

A kedves, nosztalgikus hangulatú Arany-verset követően Matuz Csilla először a csembalóhoz ült és Bach e hangszerre írt G-moll angol szvitjét szólaltatta meg művészi módon, majd egy ugyancsak Bach-szerzemény, a F-moll fantázia és fúga következett, de már orgonán. A hangszerek királynőjének csodálatos hangja nemcsak a Virág László-hangversenytermet töltött be, de eljutott a szívekhez, lelkekhez is. A fiatalon – harminckilenc éves korában – Jehan Alain Litániája valójában egy ima, M-Durufle pedig a Preludium és fúga című művével J. Alainre emlékezett. Szünet után következett a koncert harmadik blokkja és az előadóművész számára a harmadik hangszer.

A nagyon szép, kellemes hangzású Liszt-művet, A Villa d’Este szökőkútjait ugyancsak Liszt Ferenc szerzeménye, transzcendens etűdje követte, majd a zárórészt C. Debussy-számok – élükön a Tarantelle Styrienne című tánccal s befejezve a második feleségre utaló Boldog szigettel – uralták. Sőt az úgynevezett ráadást is Debussy-től választotta Matúz Csilla Kis pásztor címmel.

Arra a kérdésre, hogy melyik hangszert szereti legjobban, a művésztanár nem tudott egzakt választ adni, minthogy mindhárom közel áll hozzá.

Egy főhajtás

Az évadzáró hangverseny keretében – ha szó szerint nem is, de – képletesen megtörtént a főhajtás mint kegyeleti gesztus, amennyiben Matuz Csilla a Bach G-moll fantázia és fúga című orgonaművét Szilasi András emlékének ajánlotta. A művésznő a baglyasaljai, a salgótarjáni és szélesebb értelemben a Nógrád megyei kulturális, szellemi közélet, civil világ kiemelkedően aktív, magatartásában, az emberekhez, a közösségekhez való viszonyában is példaadó személyiségének nevezte a közelmúltban elhunyt Szilasi ­Andrást.