Erdélyi srácok: új könyv mutatja be külhoni fiatalok és '56 kapcsolatát

Kedden, Kolozsváron mutatták be a három szerző által jegyzett, az Exit Kiadó gondozásában megjelent, Erdélyi srácok című kötetet. A rendezvényen a szerkesztők mellett történész és „erdélyi srác” is felszólalt – számolt be róla a Maszol.

Mint arról a cikk beszámol, Lönhardt Tamás, az eseményen felszólaló történész szerint a határon túli magyaroknak a negyvenes években volt egy olyan élményegyüttesük, amely meghatározta, hogy miként reagálnak majd 1956-ban. 1946-47 felé haladva számos olyan saját intézményük volt, amelyek reményt adtak a jövőre nézve, 1948-49-ben azonban vége lett az illúziók korának: Sztálin úgy döntött, nem kell tovább játszani a „megtévesztő násztáncot”, az erdélyi magyarság sorsa pedig romlani kezdett.

A történész így összegzett:

az 1956-ban így felerősödő sérelmek találkoztak a magyarországiak törekvéseivel, tehát az erdélyi ‘56-osok nem csak visszhangozták a magyarországiakat, hanem saját sérelmeik voltak,

amelyeket felszínre juttattak a szomszédban zajló események. „Ráadásul mindez lövések nélkül történt, és nem valaki ellen, hanem valaki mellett” – jegyezte meg a szakember. A portál cikke felidézi: Lönhardt hangsúlyozta azt is, hogy a könyv szerzőtriójának érdeme, hogy az erdélyi ‘56-osok végre arcot és nevet kaptak.

A kötet szerkesztői elmondták: készül a mű harmadik kötete is, hiszen sokakat még nem volt alkalmuk megszólaltatni. Rámutattak:

a kötetben megszólalók nemcsak a dicsőséges kiállásról számoltak be, hanem arról is, ami következett számukra: börtönévek, kínzások, rettenetes történetek

– az pedig a mai napig kérdés, hogy honnan volt erő ezekben az emberekben, hogy ilyen módon kiálljanak a közösség mellett.

A Maszol arról is hírt ad, hogy az eseményen többek között Domokos Miklós, a nagyváradi néhai Szabadságra Vágyó Ifjak szervezetének alapító tagja emlékezett vissza a történtekre. Akkoriban rengetegen tudtak a szervezkedésről, sokan csatlakoztak, köztük sok fiatal gyerek. Ő egy részüket összehívta és próbálta hallgatásra bírni, mert értelmetlennek látta, hogy 14-15 éves korban kitegyék magukat veszélynek. De hiába győzködte őket – mondta.