Dupla ajándékkal érkezett a ceredi festőművész a tarjáni gimnáziumba

Évek óta Cereden él családjával, kiállításai azonban közel s távol, határainkon belül és kívül egyaránt ismertté teszik a nevét. Ráadásul nyaranta alkotótáborokat is szervez tehetséges alkotóknak, akik szintén népszerűsítik személyét, munkásságát. Külföldön különösen Kína tajvani fővárosában, Tajpejben kedvelik, rendszeresen igénylik festményeit.

A minap szülővárosa Bolyai Jánosról elnevezett gimnáziumának 1967-ben alapított Derkovits Gyula Iskola galériájában nyílt meg önálló tárlata, ami azért is nevezetes számára, mert 1994-ben, huszonöt évvel ezelőtt állított itt ki utoljára. Ezért is érte nagy meglepetés, amikor az igazgatói irodában egy 1992-es alkotását fedezte fel. Jelenlegi kiállítását Handó Péter költő, író, képzőművész pályatárs nyitotta meg, s úgy elemezte Cene gál István műveit, hogy azok általánosítható jellemzőit belehelyezte korunk művészeti folyamataiba.

A beszédben hangsúlyozta, hogy a mérhetetlenül felgyorsult világban ma már nem jelölhetők ki az alkotómunka határai, s lassan már a művészet fogalmát is nehéz lesz definiálni. E változások azonban mintha nem érdekelnék Cene gál Istvánt, aki meggyőződéssel, következetesen halad a maga útján, és igenis reneszánsz festőnek tekinthető. Táblaképei azt bizonyítják, hogy ismeri, elsajátította a fénnyel festés, a fényfestés titkait, látvány- és kolorista alapú festészetet művel. Pontosan tudja, hogy milyen sorrendben viheti fel a vászonra a különböző színű festékrétegeket, hogy az alkotásnak ne csak felülete, de mélysége is legyen. Az látsszon, amit láttatni akar: legyen az a női test szépsége, a tengerparti kövek szoborszerűsége, vagy a japán cseresznyevirágban és a műtermi csendben egyaránt benne rejlő szakralitás.

Cene gál István egyrészt kiállításával ajándékozta meg a középiskola közösségét és az érdeklődőket, másrészt egy róla, művészetéről néhány éve készült albummal, amelyhez szintén Handó Péter írt ajánló sorokat, gondolatokat.