Vajon mit tapasztal a medve, ha kijön a barlangjából?

A köznyelvben vízkereszttől hamvazószerdáig tart a farsangi időszak, az egyház ekkor úgynevezett évközi időt kezd, vagyis két kiemelkedő ünnep közötti időszakot tart. Ennek hossza mindig attól függ, hogy mikor van hamvazószerda, ami a húsvétvasárnapot megelőző 40. hétköznap. Idén ez most hosszabb, hiszen március 6-án lesz.

A február 2-i gyertyaszentelő Boldogasszony a fény, a papi és a szerzetesi hivatások ünnepe. Ekkor szentelik meg a gyertyákat, amelyeket használni fognak a templomban az év során, és amit hazavihetünk mi is otthonainkba. Úgy tartjuk, villámlás és vihar esetén a szentelt gyertya meggyújtása segít abban, hogy csillapodjon a háborgó természet. Az egyház ezen a napon azt ünnepli, hogy Jézust bemutatták a templomban születése után.

Az evangéliumban Simeon történetét halljuk ezen a napon: az idős és igaz, istenfélő ember az üdvösség beteljesedésére várt. Megígérte neki Isten, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr fölkentjét. Amikor Jézust elviszi Szent József és Szűz Mária a templomba, ő is ott van. Kezébe veszi Jézust, és hálaadó énekkel magasztalja Istent. Majd Jézus nagyságáról beszél, és megjósolja szenvedését is. Az evangélium elbeszéli a történetet, majd ezekkel a szavakkal zárul: „A gyermek pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.” Ezt a szép gondolatot fogalmazza meg Szent Lukács Jézus gyermekkoráról, neveltetéséről, fejlődéséről. Előttünk áll a mai ünnepen, az év elején, az év egyik első nagy ünnepén, hogy hitünket megerősítse, reményünket bátorítsa és szeretetünket tökéletesítse, és erőt adjon a mindennapok feladataihoz. Az előttünk álló Szent Család példája, példamutató családi élete, hagyománytisztelete és szeretete legyen példánk egész évben!

Óhatatlanul hozzákapcsolódott már a medvejóslás is e naphoz. A néphagyomány azonban Jókai Mór Az új földesúr című regényéből eredhet. Említett művében így fogalmaz a jóslásról: „Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van!

Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszi kék (…), akkor a medve visszamegy odújába.

Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förgeteg van (…) akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét.

Anekdota ide vagy oda, a népi megfigyelés helyett talán Jókai Mór dolgozószobája adott a magyar közgondolkodásnak. És milyen jól tette, hogy ebben a tél végi vagy tél közepi, szebb, napsütéses napokat, jó időt váró időszaknak adott egy ilyen mosolygós, gyereknek-felnőttnek élményt adó kis pillanatot!