Újabb kiállítás nyílt a Mihályfi-adományból Tarjánban

A Dornyay Béla Múzeum 2006-ban kialakított és a 2010-es évek elején felújított képtárában szinte folyamatosan, mintegy állandó kiállítás keretében bemutatnak egy-egy válogatott, tematikus kollekciót a védjegynek számító gyűjteményből. E tendencia csak abban az esetben szakad meg, ha valami rendkívüli látnivaló érkezik az ­intézménybe.

A Dornyay Béla Múzeum jelentős képzőművészeti gyűjteménye Mihályfi Ernő nevéhez fűződik. A későbbi újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő 1898. szeptember 3-án, a Nógrád megyei Béren látta meg a napvilágot Mihalovits Sámuel evangélikus lelkész fiaként. Először a budapesti műegyetemen, majd a bölcsészettudományi karon tanult, a doktori címet viszont már Szegeden szerezte meg 1923-ban. Rövid ideig élt az Amerikai Egyesült Államokban is. Fiatalkora óta foglalkozott újságírással, később több lap munkatársa, szerzője, szerkesztője volt. Gyakran írt képzőművészeti kritikákat, tanulmányokat. A II. világháború után a Magyar Nemzet főszerkesztői funkcióját is betöltötte. Az 1950-es évektől számos politikai tisztséget viselt.

Ilyen volt a 19. századi klasszikusok – Markó Károly, Barabás Miklós, Munkácsy Mihály – tárlata, vagy az idén rendezett Henri de ­Toulouse-Lautrec-kiállítás.

Egy újabb válogatás látható a képtárban. A megnyitóünnepségen megjelent – köztük fiatal – érdeklődőket Shah Gabriella múzeumigazgató köszöntötte és hangsúlyozta a fentebb ­említetteket.

Arról is adott tájékoztatást, hogy a hagyatékból százötven jelentős alkotás – mások mellett Barcsay Jenő, Gulácsy Lajos, Mednyánszky László, Nemes Lampérth József, Rippl-Rónai József műve – ezekben a hetekben Szegeden, a Regionális Összművészeti Központban vendégszerepel.

Fekete Zsolt, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere azt hangsúlyozta, hogy Mihályfi Ernő nevéhez köthető a város legjelentősebb képzőművészeti gyűjteménye, amelynek részletei időről időre a nyilvánosság elé kerülnek. A mostani bemutató azért is jelentős, mert egyszersmind Mihályfi Ernő születésének százhuszadik évfordulójára is emlékezik.

Ezért a városvezető külön is üdvözölte és megajándékozta a gyűjtő unokáját, Mihályfi Mártont.

A szakmai megnyitóbeszédet K. Peák Ildikó – a múzeum művészettörténésze, a gyűjteményről megjelent reprezentatív katalógus egyik szerkesztője – mondta. Vázolta Mihályfi Ernő pályaképét, s szólt a gyűjtemény elő- és utóéletéről. Kiemelte, hogy a korábbiakban főként a szín- és formagazdag műveket állították ki, most viszont nagyobb hangsúlyt kapnak a kevésbé ismert grafikák, rézkarcok illetve a gyűjtő szűkebb baráti, ismerősi köréhez tartozó művészek – Derkovits Gyula, Nagy István és Uitz Béla – alkotásai. Újdonságként látható továbbá Dési Huber István önarcképe, Czóbel Béla néhány női aktja, Czigány Dezső érzékeny Ady-portréja. Kuriózumnak tekinthetők Ferenczy Noémi idáig még be nem mutatott gobelintervei.

A kiállítás tovább mélyíti a közönség ismereteit Mihályfi Ernő érzékeny, biztos ízlésű, az esztétikai értékre rátaláló személyiségről, tudatos műgyűjtői tevékenységéről is. A képtár mottója – „A művésznek gyönyörűség a látás” – szintén a névadótól származik. Az új kiállítás alkotásai alapján e gondolat a nézőkre, a művészetbarátokra is ­kiterjeszthető.

A megnyitón – ezúttal Borosné Kiss Ágnes, Csonka Fuzsina és Molnár Bálint összeállítású – Doráti Kamarazenekar működött közre Kodály Zoltán Epigrammák és Sugár Rezső Szerenád című szerzeményeinek meg­szólaltatásával.