Múlt

2018.11.10. 19:59

Tudták, hogy pusztai népek örökösei vagyunk?

Helytörténeti előadást tartott Drégelypalánkon dr. Koczó József nyugalmazott iskolaigazgató és történész Puszták, majorok, tagok címmel. A dél-honti külterület lakott helységeinek topográfiájáról szóló előadáson az érdeklődők átfogó történeti elemzést hallgathattak meg Drégelypalánk és környékének 18–20. századi területfejlődéséről. A vetített fotók és térképek illusztrációi segítséget nyújtottak a helytörténet iránt érdeklődőknek abban, hogy szűken vett lakóhelyüket részletgazdagon is megismerhessék.

Nagy Judit Áfonya

Nógrád-Hont vármegye, Szendehely-Katalinpuszta 1932-ben. A háttérben a 2-es főút látszik, Forrás: Schermann Ákos, Fortepan

Bár Illyés Gyula szavaival élve „pusztainak lenni egy kicsit szégyen is volt”, a letűnt világ emlékei megannyi érdekességet és elfelejtett történetet rejtenek magukban, így a pusztaiság ebben az értelemben nem a kietlenség és a műveletlenség allegóriája, hanem a várostól messze eső külterületek birtokba vételének különleges képességét megteremtő büszkeség.

Az első források, melyek Nógrád, valamint Hont vármegye külterületeit említik, Mária Terézia idejéből származó hivatalos lakossági összeírások. Az ezt követő katonai felmérések térképei már részletesen ábrázolják a puszták, majorságok kistelepüléseinek utcáit, téglaégetőit, malmait. A két évszázadnyi időt magába foglaló településrendezések és lakosságszám-változások során történt reformintézkedések nyomán ma már nehezen ugyan, de még mindig visszafejthetőek az egykori középkori falvakból fennmaradt helységnevek, uradalmak.

Nógrád-Hont vármegye, Szendehely-Katalinpuszta 1932-ben. A háttérben a 2-es főút látszik, Forrás: Schermann Ákos, Fortepan

A legfontosabb változást a kiemelten fontos katonai hadiút miatt a történelemből is ismert Drégely, valamint a Palánk névre keresztelt települések élték át az idők folyamán. Míg a törökök által 1552-ben bevett, megostromlott vár hosszú időre használhatatlanná vált, a helyette épített palánkvár fontos szerepet töltött be a hadianyag tárolásában és alkalmanként több ezer katona elszállásolásában is.

Az Ipoly felső folyásánál, a rom alatt létesített patakmalom a közösség szélén egy új major, Drégely-Palánk létrejöttét segítette elő a honti országút mellett, 1869-ben. A helytörténeti előadás során különös figyelem irányult néhány településformáló névadási szokásra is. A köznév tulajdonnévként megjelenő formája, a helynevekben az azonosító elem gyakran az anyatelepüléshez tartozást jelöli. Hídvégpuszta, Perőcsényimajor, Parassapuszta mind ma is létező településnevek, de a helyi földrajzi örökség őrzi tovább immár elpusztult középkori falvak emlékét is, például Ganádpuszta nevében. Földrajzi fekvés vagy a birtok tulajdonosának neve ugyanúgy nyomot hagyhatott a térképen, erre utal a ma Szlovákiához tartozó Homok település vagy akár a Szondymajor elevezés. Utóbbi a településrendezések és a lakosságszám-növekedés következményeként ma már Drégelypalánk belterületének részévé vált.

Kulturális örökségünk kutatásában és értékelésében jelentős szerepe van a helytörténészi munkának, hiszen a rendszerváltozást követően és a birtokrendezések után a kisebb települések elsorvadtak, csupán az erdei vagy a fekvésük miatt turisztikai vonzerővel bíró külkerületi lakotthelyek nyertek idegenforgalmi funkciót. A közös örökség védelmében végzett kutatások teszik csupán lehetővé, hogy régi helységnevek, dűlőnevek és írott emlékek gyűjtésével hozzájáruljunk nemzeti emlékezetünk megőrzéséhez.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!