Szent Istvánkor

Augusztus 20-a számunkra a legjelentősebb nemzeti ünnepünk, hiszen itt kezdődött a magyar államiság.

Veszelovszki Balázs

A Szent Korona az országalmával, a jogar és a kard az Országház kupolacsarnokában 2018. január 5-én

Forrás: MTI Fotó

Fotó: Illyés Tibor

Ma arra az emberre emlékezünk, aki letette országunk alapjait, megszervezte a magyar közigazgatást, az egyházszervezetet: első királyunkra, apostoli királyunkra, egyben az első magyar szentre is. Szent István király elkezdte – utódai: az Árpád-házi királyok folytatták – áldásos tevékenységét. Ő jelölte ki az utat, amelyen haladt ezer éven keresztül a magyarság, és haladnia kell a továbbiakban is.

Hazánk olyan szerencsés helyzetben van, hogy első és utolsó királyát is a szentek között tisztelheti. Szent István volt az első, Boldog IV. Károly pedig az utolsó koronás magyar király, így szép egységet alkot a kezdet és a befejezés. És a köztes időszak is mennyi szentet adott nemzetünknek, akár a középkort, akár a későbbi időket, akár napjainkat nézzük.

Mária országa, Pannónia földje nemcsak kincsekben gazdag, de igaz emberekben is. Legyen a mai ünnep alkalom arra, hogy gondoljunk rájuk, kérjük oltalmukat hazánkra! Nagy szükség volt erre mindig, és napjainkban is!

A mai ünnepen a kenyérszegéskor hálát adunk az új termésért, imát mondunk és szétosztjuk. Jelképesen, hogy mindenkinek jusson belőle. Adja a Jóisten, hogy senki se nélkülözzön, legyen családjaink asztalán a mindennapi kenyér! Szent István királyt pedig kérjük, oltalmazza népét továbbra is. Mi, utód-magyarok igyekszünk meghálálni.