Nagyragadozók járják a nógrádi vidéket

A nógrádi hivatásos vadászok a nagyragadozók híres élőhelyén, a szlovákiai Polana természetvédelmi területén tartották szokásos éves továbbképzésüket, az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád Megyei Területi Szervezetének rendezésében – mondta el lapunknak Szabó László kamarai titkár. Hozzátette: a csaknem nyolcvan szakember arról tájékozódhatott, hogy mire számíthatnak, ha a medve, a farkas és a hiúz tovább terjeszkedik dél felé.

A Polana védett területén nagy kiterjedésű hegyi legelők is találhatók, juhokat tartanak odafenn. Az egyik gazdát felkeresték a nógrádi hivatásos vadászok: a helyszínen megtudták, hogy éjszakánként átlagosan három-négy támadás is éri a több nyájban legeltetett, összesen 1700 juhot. Kár azonban már három éve nem esett a jószágban: akkor hoztak be nagy testű, ázsiai őrkutyákat, falkában távol tartják az összes ragadozót. Nagy előnyük, hogy míg az erdélyi esztenák között néhol életveszélyes a túrázás, ezek az ebek egyáltalán nem bántják az embert. A korábban a ragadozók ellen tartott kuvaszok nem voltak ilyen eredményesek. A rezervátumban a vadgazdálkodás lehetőségeit kiegészítve természetfotózás céljából is fogadnak fizető vendégeket.

A helyszínen a szlovák állami erdőgazdaság, a Lesy SR Kriványi Erdészetének igazgatója, Kozáčik René köszöntötte a vendégeket, majd a Polana Bioszféra Rezervátum – a legmagasabb szintű védettséget élvező természetvédelmi terület – igazgatója, Fabriciusová Vladimíra tartott előadást. Elmondta, hogy a Polanát ütközőzóna veszi körül, ezen belül van egy átmeneti terület, amin még engedélyezett a gazdálkodás. A magterületeken azonban nincs ilyen, az a táj, az állat- és a növényfajok genetikai sokféleségének megóvását szolgálja, tilos mindenféle emberi tevékenység, a vadászatot kivéve.

A terület medvéiről kifejtette: a Magas-Tátrában gondot okozó, a hulladéktárolókat fosztogató egyedek nincsenek a Polanán, viszont az embertől nem tartanak itt sem, előfordult, hogy egy lakóháztól 50 méterre foglalt el egy odút az anyamedve a bocsaival.

A rezervátum területe 20 ezer 659 hektár, 400 és 1458 méter közötti tengerszint feletti magasságban fekszik.

Nozka Ján, a kriváni erdőigazgatóság vadászati referense elmondta: a terület mintegy 90 százaléka erdő. A vadgazdálkodás fő célja a kiváló minőségű gímállomány fenntartása és fejlesztése. A vadásztatás fontos bevételi forrás, mellette vérfrissítés céljából élve befogott gímeket is értékesítenek. Ugyanakkor a csülkösvad állománya nagyon szerény, ami a sok ragadozó miatt van: 97 medvéről tudnak, közülük a Maximus nevű a legnagyobb, 400 kiló körüli példány, bár őt már három éve nem látták. A farkasok száma 15–20 között van, a hiúz pedig – a többi nagyragadozó konkurenciája miatt – visszaszorult a területen, 15 példány élhet a Polanán. A területen évente 170 körüli bikát lőnek, a cél az lenne, hogy minél több példány meghaladja a 11 éves kort. Ez, főleg a farkasok miatt, nehezen megy.

A kriványi erdészek számos preparátumot is mutattak be az előadások helyszínén: a medve-, farkas- és hiúzkoponyák és -bőrök mellett a Polana fő vadgazdálkodási értékét adó gím hullott agancsait és a farkasok által leterített bikák koponyáit is láthatták a vendégek. Utóbbiak sok millió forintnak megfelelő értéket képviseltek volna, ha fizető vendég ejti el őket.

Az előadáson elhangzott: a polanai szarvasok 33 százaléka érmes, szemben a 13 százalékos szlovák átlaghoz képest.

Medvét évente 30–35 példányt lőnek ki Szlovákiában, ami, tekintettel arra, hogy 1256 példány előfordulását genetikai vizsgálatokkal is bizonyították, nem sok, ráadásul lényegesen több lehet belőlük. A medvék felét a Polanán ejtik el, ami a természetvédelemmel való jó kapcsolatnak és annak köszönhető, hogy a környező, kiterjedt tanyavilág fogyatkozó lakosságának javait is igyekeznek megóvni. Tehát a mi néhány, átvonuló medvénktől nem kell tartani, de mi lesz, ha tovább szaporodnak?