2019.01.11. 16:30
Mester Erzsébetet sokan biztatják az önálló tárlat megvalósítására
Vászonra kezdtem el festeni szívem bánatát… – mondta Mester Erzsébet, aki édesanyja elvesztése után mélyült el komolyabban a művészetek világában. A bátonyterenyei festő tagja az Art 11 Alkotó Társaskörnek, s nagy álma egy önálló kiállítás megvalósítása.
Mester Erzsébet nyolc éve kezdte újra kiaknázni gyermekkori tehetségét. Leginkább portrékat szeret alkotni
Forrás: Nógrád Megyei Hírlap
Fotó: Ladóczki Balázs
Mester Erzsébet egyszerű bányászcsaládból származik, kézügyességét, munkabírását szüleitől örökölte.
Erzsébet a mai napig fodrászként dolgozik, de a Kisterenyei Nyugdíjas Klubnak is ő az egyik vezetője. – Szerencsére van dolgom bőven, így a festésre többnyire csak éjszaka jut időm. Alkotás közben igazán felszabadulok. A gyerekeim biztatnak is, hogy minél többet fessek, az internetre feltöltött képeknek mindig nagy sikerük van – mosolygott Erzsébet. Az alkotó következő képe egy vízparti csendélet lesz. A festés mellett Erzsébet készített már gobelint is, de mindenbe örömmel kóstol bele, amelyben támaszkodhat kézügyességének erejére.
– Anyukám mindig is gyönyörűen festett és hímzett, míg édesapám a fával bánt művészien. Nem csoda, hogy már kislányként is örömmel rajzoltam mindenhová… – emlékezett az alkotó, akinek tehetségére már az iskolában is felfigyeltek a tanárok. A festő gyermekként sok időt töltött Németh Mihály rajztanár családjánál, ahol a képzőművészetet szerette meg. Később neves rajztanároktól – Radics Istvántól és Ivitz Lászlótól – is tanult. Erzsébet végül nem a művészi pályát választotta hivatásának, ám tehetségét és kreativitását fodrászként is mesteri precizitással bontakoztatta ki.
– Nyolc évvel ezelőtt újra fellángolt a rajzolás iránti vágyam, és vásároltam egy naptárat, amelynek hónapjait saját kezűleg díszítettem ki. Az elsők között örökítettem meg ajándékként a bátyám portréképét is, ami nagy sikert aratott a családban – mondta Erzsébet. A hobbialkotó mégis édesanyja elvesztése után mélyült el komolyabban a festészet világában, s az ecsetvonásokkal az érzések is felszínre törtek.
– Egykori magyartanárnőm mondogatta, hogy az első képeim színei és témai árulkodnak a mögöttük húzódó szomorúságról… – ismertette. Ezt követően autodidakta módon érzett rá az alkotás fortélyaira, majd négy éve csatlakozott az ART11 Alkotó Társaskörhöz a fejlődés reményében.
– Nagyon szeretem a foglalkozásokat, mert mindig tanulok valami újat – folytatta a festő, akinek első, a Vízimalom című képe fodrászüzletének falát díszíti. A művön a víz szüntelen folyását szerette volna érzékeltetni. Erzsébet többségében tájképeket, portrékat és épületeket álmodik a vászonra.
– Van még hová fejlődnöm, de festés közben megszűnik körülöttem a világ és mindig szerettem kísérletezni. A portrékra érzek rá legkönnyebben, az építmények viszont olykor okoznak nehézségeket – mesélte Erzsébet.