115 éve született a Palóc Madonna szeretett alkotója

A művész apját követve kerékgyártóként kezdett dolgozni Kisterenyén. Bóna Kovács Károly taníványaként kezdett el ismerkedni a szobrászattal. Kőből, bronzból, mészkőből, bazaltból és műkőből is készültek alkotásai. Igen közkedvelt köztéri szobrásznak számított. Megyénkben több helyen is találkozhatunk műveivel. Például Kisterenyén, Mátraverebélyben, Salgótarjánban vagy Balassagyarmaton is. nem csak szűkebb hazánkban, de az ország számos pontján pontján láthatunk egy-egy id. Szabó István nevével jelzett műalkotást, ilyen például a Parasztfel című bronzszobor, amelyet a Magyar Nemzeti Galériában őriznek. Művészetével több neves díjat is kiérdemelt, mint például a Kossuth-díj.

Az 1950-es évek közepétől egészen 1992-es haláláig Benczúrfalván élt és alkotott. A hetvenes években portréfilm is készült id. Szabó Istvánról, amelyből kiderült, hogy szobrászatát három alapmotívum, a három nagy élmény foglalja egységes, természetes keretbe: palóc etnikum, a tájjelleg hatása érződik minden alkotásán, s kamatostul fizeti vissza, amit a nép közelségétől, művészetétől kapott. Nem véletlen, hogy ő maga is így fogalmazott anno: ..Palócföld az én világom.

Halálának 100. évfordulóján szülőfalujában cereden emlékeztek meg róla, amelyről a Nógrád Megyei Hírlap akkori számában is beszámoltunk.

A centenáriumi ünnepségen Váci Mihály költő soraival is megidézték a szobrászművészt: „Erőfeszítések és természetes derű. Ez az ő művészete... Az emberek számára úgy mutatta meg a szépet, hogy azt magukban is felismerjék... Az elviselt élet emlékei, élményei, szenvedések és lázadások kiegyensúlyozódnak és csak egyetlen visz- szatekintő merengés lesz az ember válasza mindenre: – éltünk”

(Borítóképünk: id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész Aratók című fa domborművén dolgozik műtermében. MTI Fotó: Bojár Sándor)