Lelkiekben tekintett vissza az óévre a nógrádmegyeri plébános

– Új év, újabb remények, bizalmat megerősítő ígéretek, megvalósítandó célok. Mindez annak reményében, hogy az idén a megélt tapasztalatokat felhasználva törekszem a múlt csorbáit javítani, tévedéseit korrigálni és örömét átörökíteni – mondta lapunk kérdésére. Hozzétette: év elején áttekintjük, mi történt velünk? Melyek azok a dolgok, amelyekre visszagondolva, félve és szabadulva a saját magunkkal való szembesülés félelmétől menekülnénk? Melyek azok az események, amelyek megítélésünk szerint talán jobb, ha meg sem történtek volna? Melyek azok a csalódások, amelyek bizalmatlanná és olykor érzéketlenné, közönyössé tettek mások iránt? Melyek azok a sebzettségek, amelyeket mi okoztunk embertársainknak, pusztán azért, hogy ne válhassunk mások áldozatává?

– Megannyi kérdés felmerülhet bennünk az év elején, de azt hiszem, ezeknél még inkább fontosabbak azok az események, amelyek örömet, boldogságot, erőt, hitet és reményt kínáltak nekünk. Amelyekre úgy tekinthetünk vissza, hogy mindezek nélkül kevesebbek, értéktelenebbek lennénk most! Melyek azok a dolgok, amelyek által tanulhattunk és mélyebb önismeretre tehettünk szert, amelyek nem bénítólag hatottak ránk, hanem meggörbült hátunkat egyenesítették ki? – mondta Balogh László.

A nógrádmegyeri plébános kifejtette: sokszor félve nézünk az új felé, mert a múlt hibáinak ártalmai saját lelkünk és testünk sebei. Olyan hegek, amelyeket nem felejtünk, amelyekkel együtt élünk, és amelyek identitásunk alakulásában részt vállalnak. Olyan sérülések ezek, amelyek felhívást intéznek hozzánk a kiengesztelődés, a megbocsátás és az újrakezdés eshetősége kapcsán. Talán 2019 a választás, a tudatos döntés éve lesz.

Itt nem politikai, nem társadalmi síkon, nem valamely ideológiai eszme vagy rendszer mellett kell most voksolnunk: ez a szavazás legbenső énünkben történik. Mi döntünk ugyanis önmagunkról és társainkról, mi ítélünk vagy mentünk meg életeket! Mi vethetünk és arathatunk!

– Talán azt is mondhatnám, hogy 2019-ben egyetlen esélyünk az, ha sikerül kívánatossá tennünk a hűségen alapuló, a megbékélést és kiengesztelődést szolgáló, illetve kiteljesítő életet nyújtó barátságot, házasságot, emberi kapcsolatokat. Nem elrendelni kell, kívánatossá tenni. Keresztény őseinknek sikerült! Pezsgett bennük a megújult élet utáni vágy. Készek voltak a kapzsiság, a hamis beszéd és a rivalizálás levetkőzésére, a csalással szerzett javak visszaszolgáltatására, végül odaadó hűséggel és következetességgel ápolták betegeiket, támogatták a szegényeket. Azon munkálkodtak, hogy meg ne botránkozzanak rajtuk gyermekeik. Vonzó, ellenállhatatlan új jelenség. Végül egy kiforrt, a társadalmat erősítő, a nemzeteknek tartást és irányt adó új értékrendet nyújtottak az átalakuló Európának.

A plébános hozzátette: a felnőtt és érett öntudat egyik ismérve az öntudatunkat meghatározó múlt, azaz a meggyászolt veszteségek, a megbánt vétkek, a hálával és büszkeséggel fel- és megidézett jó. 2019-ben, ha egy ország kész arra, hogy közösen átélje a kiengesztelődés csodáját, akkor lesz igazán kész és képes józanul szemügyre venni a jövőben feltáródó lehetőségeket.

– 2019-ben mi magyarok talán úgy énekelhetnénk nemzeti himnuszunkat határon innen és túl, mint ahogyan egy bűnbánati zsoltárt illik. Olyan népként, ami az Isten által az önismeret legmélyebb kegyelmében megajándékozott nemzet. Így olyan gazdag társadalommá érhetünk, amely ön- és bűntudatra éledve reményteljes jövőt lát maga előtt.

Így valóban készek leszünk emelt fővel fogadni az áldást, a gyarapodást, a védelmet, a ránk bízott természeti és kulturális kincseket – mondta Balogh László. – Készek leszünk azt magyar és európai hazánk javára gyümölcsöztetni!