Kovács Gabriella öt éve találta meg szakmájában a követendő utat

– Eredetileg élelmiszer-eladó a szakmám. Dolgoztam a kerámiagyárban, mázszalag mellett, majd szitanyomóként, és kitanultam a cserépkályha-készítést is, míg megtaláltam ezt a vállalkozási lehetőséget – kezd mondandójába házigazda asszonyunk, a tulajdonos Kovács Gabriella, miközben serényen dolgozó munkatársait nézve körbetekintünk a mintegy kétszobányi alapterületű, hangulatos műhelyben. – Először az agyagozást választottam, kiváló mentorokat találtam, akik egyengettek a pályán, hasznos tanácsokkal láttak el, technikailag is sokat fejlődtem. Készítettem a kerámiákat, köcsögöket, használati tárgyakat, amelyeket eljuttattam különböző vásárokba, itthon és külföldön egyaránt. Kapolcsra azóta is minden évben visszatérek, a Művészetek Völgyében rengeteget tanulhat az ember, miközben remekül érzi magát a jó társaságban.

Kovács Gabriella öt évvel ezelőtt egy komoly váltásba fogott bele.

Kovács Gabriella elmondta, a tárgyak nem korongon, hanem lapnyújtásos technikával készülnek, egyedi rajzok segítségével. Fontos, hogy ne csak ők érezzék rajtuk a saját ujjlenyomatukat, hanem a vásárlók is észleljék, szívüket-lelküket beleadják a kis csésze, kancsó vagy a tündéralak megformázásába. A termékekkel a karácsonyi vásárokon is megjelennek a fővárosi Vörösmarty téren és a bazilikánál, de jártak már Ausztriában, Bécsben és Tullnban, illetve korábban Milánóban is megfordultak.

– Egyszerűen azt kezdtem észrevenni, nem azt csinálom, amit testem-lelkem kíván – folytatja.

– Körülnéztem, tájékozódtam, felmértem az esetleges új lehetőségeket, követendő stílust, miként lehet a hőfokon emelni, hogy a termék is kelendő legyen. Beszéltem szakemberekkel, barátokkal is, így jutottam el a vasszárú kerti virágokhoz, a piros-zöld pipacsformájú csészékhez, bögrékhez. Már az első, 2013-as tavaszi, lengyelországi vásár megmutatta, kiváló volt az ötlet, azóta egyre kelendőbbé váltak a portékáim, a legtöbb vásárban minden elfogy. Azóta folyamatosan ezt az utat járjuk. Immár hatan dolgozunk a Csigaházikó Kerámiaműhelyben, családias hangulatban, még Fanni lányom is beszállt közénk. Mindenki végzi a maga feladatrészét. A beltéri dísznek kiválóan megfelelő tündér esetében például én állítom össze a mázos szemű, mosolygó szájú fejét, aztán a kollégáim a további testrészekkel foglalatoskodnak, míg kész nem lesz a teljes alak. Ugye szép – mutat rá végül egy igen mutatós darabra Kovács Gabriella.