Kazinczy-érmet szerzett a salgótarjáni László Dániel

– Tizenkilenc éves vagy, s máris egy rangos díj bizonyítja: közel áll hozzád az anyanyelv. Mit jelent számodra ez a fogalom?

– Az anyanyelvünkben rejlő legfontosabb üzenet, hogy magyarnak születtünk. S azt hiszem, hogy ezt a magyarságot meg kell tisztelnünk azzal, hogy a magyar nyelvet helyesen és szépen használjuk szóban és írásban is. Nem a tökéletességen van a hangsúly, de mindenkinek törekednie kellene arra, hogy hűen ápolja ezt a kincset.

A Kazinczy-díj – ideértve a Kazinczy-emlékérmet, a Kazinczy-jelvényt és a Kazinczy-jutalmat is – a szép magyar beszédért odaítélt legrégebbi és legrangosabb elismerés az anyanyelvápoló mozgalomban. Péchy Blanka színművésznő 1963-ban díjat alapított Kazinczy Ferencről elnevezve színészek, énekesek, médiaszereplők, pedagógusok és fiatalok számára, akik szép nyelvhasználatuk révén sokat tettek a magyar nyelv ápolásáért. A színésznő halálát követően létrehozott Kazinczy-díj Alapítvány Péchy Blanka emlékére évente Kazinczy-díjat ad át a kuratóriuma által arra érdemesnek ítélt személyeknek, Kazinczy-emlékérmet a pedagógusjelölteknek és a középiskolások számára rendezett szép kiejtési verseny győzteseinek, valamint Kazinczy-jelvényt a hasonló általános iskolai szintű versenyek nyerteseinek.

– Valóban simogató a hangod…

– A magyartanárnőm, Kiss Lászlóné is mindig ezt mondta, ezért be is nevezett a Kazinczyról elnevezett Szép Magyar Beszéd versenyre. Gondoltam, egy próbát megérhet, de nem hittem volna, hogy az iskolai fordulótól egészen az országos díjazásig jutok. A megyei megmérettetésre ráadásul le is betegedtem, ennek ellenére Vinkó József léhűtőkről szóló szövege mégis szerencsét hozott és első lettem a szakközépiskolások között. A Kárpát-medencei döntőben több mint 150 fiatal vett részt, közülük több mint húszan a határon túlról érkeztek. Itt a szabadon választott olvasmány mellett egy kétmondatos szövegrészletben hangsúlyjelölést is kellett végezni, de egy ismeretlen szöveg is kihívások elé állított. A három fordulóból álló verseny után 35 tanuló nyerte el a Kazinczy-érmet, s a legnagyobb meglepetésemre én is köztük voltam…

– Jutott idő a szórakozásra is?

– A négy nap alatt felfedeztük Győr nevezetességeit, de a Széchenyi István Egyetem Művészeti Karán tanuló zenészek koncertjét is meghallgattuk a zsinagógában. Összességében jó élményekkel gazdagodtam, új embereket ismertem meg és még tapasztalatot is gyűjtöttem.

– Ha már a szép magyar beszéd van terítéken… Mi a kedvenc szavad?

– Ez egy jó kérdés! Szeretem a pozitív szavak kicsengését: szerelem, boldogság, összetartás, család, barátság… Mindent, aminek a mögöttes tartalma megérinti az embert…

– Alapvetően is ilyen pozitív srác vagy?

– Így van! Amikor krízishelyzetben vagyok, akkor is próbálom mindig derűsebben látni a világot. És ha mégis kedvtelenné válnék, akkor a barátaim és a családom biztosan visszaterelnek a helyes útra. Nem szeretek otthon ülni, imádok szórakozni és folyamatos pörgésben vagyok!

– A nyelvművelés a hobbid is?

– Nagyon szeretek olvasni, de nem csupán magyarul. Sokat bújok angol műveket, s különösen boldog vagyok, ha szótár nélkül is sikerül megértenem a történetet. Emellett imádok idegen nyelveket tanulni, és más kultúrákat megismerni. A felsőfokú angol nyelvvizsgámra különösen büszke vagyok, de a terveim között szerepel a francia, a svéd és az olasz nyelv elsajátítása is. Egyébként hobbim a jógázás, mert közben a testem és lelkem is felfrissül.

– A Salgótarjáni SzC Táncsics Mihály Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája diákjaként idén érettségiztél. Nehéz volt búcsút inteni az iskolának?

– Nagyon szerettem a Közgébe járni: befogadó volt a közösség és a tanáraink is mindig a legjobbat akarták nekünk. Az iskolai rendezvényeket is szerettük a diáktársaimmal, mert ilyenkor mindig egy-egy ünnephez igazodtunk és közben igazi csapatként szórakoztunk. Most azonban egy új kaland vár rám, amit izgatottan várok és bízom benne, hogy az érettségim is jól sikerült.

– Jól sejtem, hogy a reál tantárgyak távolabb állnak tőled?

– Abszolút! Gondolom, nem meglepő: a magyar és az angol voltak a kedvenc tárgyaim. Fogalmazni és érvelni mindig szerettem, az érettségi vizsgában is ez volt a legegyszerűbb…

– Elhallgatnálak egész nap! Nem kacérkodsz a rádiózás, vagy a műsorvezetés gondolatával?

– Az iskolai ünnepségeken olykor felkértek szerepelni, de a média egy más világ. A színészi pálya egyébként csábító, kis koromban szerepeltem is egy színdarabban itt, Salgótarjánban. Jelenleg azonban más álmaim vannak…

– Megosztod velünk?

– A továbbtanulás reményében Debrecenbe adtam be a jelentkezésemet kereskedelem és marketing szakra. Emellett a turisztika és az anglisztika is benne vannak a kalapban, így azon még mindig gondolkodom, hogy mi legyen a végső sorrend.

– Megleptél! Miért pont Debrecent és a kereskedelmet választottad?

– A Közgében most is tanultam turizmust, marketing-alapismereteket, vendéglátást és üzleti kommunikációt, amelyeket szívesen bővítenék tovább. Nem vágyom a fővárosi forgatagba, engem egy vidéki nagyváros hangulata sokkal inkább csábít. Egyébként nagy álmom, hogy angoltanárként kamatoztassam a nyelvérzékemet. Jó érzés másoknak átadni a tudást, de meglátjuk, mit hoz a jövő!

– Mi a mottód?

– Soha ne add fel! Megtanultam, ha valamit akarok az életben, azért harcolnom kell, még akkor is, ha minden lehetetlennek tűnik…