Jégveremben

Akkor is, ha egyébként nincs hideg. Részemről mindegy, hogy gáz, fa, vagy távfűtés teszi a szobák hőmérsékletét barátságossá. Én mindegyik esetben azt érzem, hogy nemcsak a bent tartózkodók, hanem maga a helyiség is „melegen üdvözöl”. Persze, ha nem csak élvezném a fűtést, hanem nekem kellene a fát összehasogatnom, nagy valószínűséggel másként vélekednék a dologról…

Bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet órákon keresztül fűtetlen helyen tartózkodni, mert biztosra veszem, hogy amilyen fázós vagyok, már a gondolattól is megfagynék… Egyszer egy téli estén megesett, hogy hazafelé sétálva már csak az járt a fejemben, hogy benyissak otthonom melegébe. Teljes értetlenséggel az arcomon fogadtam a küszöbről elém táruló látványt: a család nyakig felöltözve, kabátban és kesztyűben ült a szobában. Először azt hittem, készülnek valahová és csak rám vártak. Kiderült azonban, hogy helyettem egy gázszerelőnek jobban örültek volna, mert elromlott a kazánunk.

Én sem vetkőztem neki a hazatérés örömére, sőt, még a fa hasogatását is vállaltam volna azért, hogy átmelegedjek! Ahogy múltak a végtelennek tűnő percek, egyre inkább azt éreztem, hogy nagy valószínűséggel a hideg hatására az idő is jóval lassabban telik. Mit érezhet hát egy magatehetetlen ember, aki nem tud fűteni egyetlen helyiséget sem? Még belegondolni is szörnyű…