Hetvenöt esztendeje váltak a lavina áldozataivá a salgótarjáni sportolók

A lavinaszerencsétlenség áldozataira emlékeztek péntek délután a Régi Központi Temetőben.

– Az áldozatok emlékére 2003-ban kopjafát állítottunk a Mosolygó-tónál, ami azonban az idő múlásával természetesen egyre rosszabb állapotba került. Ezért idén nyáron, a szokásos évi emléktúránkon lecseréljük a tragédia helyszínén állított emlékoszlopot, mert önkormányzatunk kötelességének tartja a Salgótarjáni Acélgyári Levente Egylet sportolóinak teljesítményét és bátorságát példaként felmutatni a jövő salgótarjáni generációinak – hangsúlyozta Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere.

– Nemcsak Salgótarján, hanem az egész ország legsúlyosabb sítragédiájára gondolunk vissza minden év január közepén. 75 éve, 1944. január 13-án, 11 óra és dél között lavina sodort el 16 salgótarjáni fiatalt a Radnai-Havasokban, alig 100 méterrel céljuk elérése előtt. A 17 tagú csapatból csak Farsang János és dr. Varga Kálmán símester maradt életben. Az ő visszaemlékezéseiknek és Vertich József munkájának hála részletesen rekonstruálható a katasztrófa – kezdte emlékező beszédét a város polgármestere.

Fekete Zsolt hozzátette: az 1920-as ’30-as években a sísport egyre nagyobb népszerűségnek örvendett Salgótarján környékén. Az 1938-as területi visszacsatolások következményeként pedig a síelők figyelme a Radnai-Havasok felé irányult, amely remek síterepekkel szolgált a kiemelkedő eredményeket produkáló salgótarjáni sportolók és a magashegyi gyakorlatozásra érkező leventék számára egyaránt.

A Nagy-Pietrosz-csúcs 2303 méteres újbóli meghódításának gondolata is ekkor merült fel. Három expedíciót szerveztek. Gondos előkészületek után ’42 januárjában sor került a csúcs első, téli viszonyok közötti meghódítására. A második csapat is sikerrel járt 1943 áprilisában, ereszkedés közben pedig egy alternatív útvonalat is felfedeztek a Mosolygó-tó feletti katlan irányában, amely remek síterepet kínált. A harmadik, végzetes expedíció ezen az útvonalon indult a csúcs meghódítására.