2019. 01. 24. 14:02 |
Sokszor hallom az ismerőseimtől, hogy spórolnak.

Mindig arra számítok, hogy a barát talán egy új, extravagáns ruhával kívánja feldobni a gardróbját, vagy egy igazi luxuscikket láthatok viszont hamarosan a nappalijában, de a szomorú igazság a legtöbb esetben az, hogy valamilyen hiteltörlesztés miatt kell szorosabbra húznia a nadrágszíjat.

Nem olyan régen összefutottam az utcán egy kedves ismerősömmel, akivel már jó ideje nem láttuk egymást. A legfeltűnőbb nem is a viszontlátás volt, hanem az a jókedv, amit olyan ritkán látok a környezetemben élő emberek arcán… El is mentünk megünnepelni a találkozást, majd a beszélgetés közben szóba került az öröm oka. Elmondta, hogy egy ideje – nem is olyan régen – elköltözött a megyéből, külföldön talált munkát, aminek köszönhetően több anyagi terhet sikerült ledobnia a válláról.

Egyszer tátott szájjal és elkerekedett szemekkel hallgattam a beszámolóit, máskor meg kellemetlenül éreztem magam, inkább csak lesütöttem a tekintetem. Különösen igaz volt ez akkor, amikor kiderült, hogy másfelé még az albérleti díját sem tudnám állni anélkül, hogy tönkre ne menjek…

Alapvetően támogatom, hogy egy fiatal a szülőhelyén boldoguljon, ott élje le életét, de amikor azzal szembesülök, hogy máshol a munkájából biztosan megél, nos, megértem azokat, akik más városban, megyében, vagy külföldön kezdenek új életet… Azt persze minden próbálkozónak tudnia kell, hogy máshol sincs ám kolbászból a kerítés!

Hozzászólások