Az orvosszakma egyik legrangosabb elismerésében részesült a nemti doktornő

– Nem túlzás azt állítani, hogy az emberek iránt érzett empátiát a génjeiben hordozza, hiszen a szülei elismert pedagógusok voltak Nógrád megyében. Ön sosem vágyott rá, hogy tanári pályára lépjen?
– Érdekes, de nem! Azonban azt sem állítanám, hogy gyermekkoromtól kezdve tudtam, hogy orvos szeretnék lenni. Egy efféle álom oly távolinak tűnt még akkoriban egy falusi kislány számára… Végül a családom biztatására elég bátorságot gyűjtöttem, és beadtam a jelentkezésemet a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. Első nekifutásra nem sikerült a felvételi, de talán emiatt még elszántabb lettem, s teljesen elköteleztem magam a betegek gyógyítása iránt. Tapasztalatszerzés céljából segédápolónak álltam az orvosi egyetem fül-orr-gégészeti klinikáján, de emellett továbbképzésre és magánórákra is jártam. Sok munka és rengeteg tanulás árán, de a következő alkalommal már bejutottam a Semmelweisre. Ha visszatekintek, csak azt tudom mondani: érdemes volt harcolni az álmaimért…

– Mi volt e kezdeti időszak legemlékezetesebb pillanata?
– Az egyetemi éveim alatt aktív tagja voltam a tudományos diákkörnek, amelynek minden percét élveztem. Az egyik máig meghatározó munkám a Kórélettani Intézetben az volt, amikor dr. Budavári István egyetemi docenssel vizsgáltuk Farkas Bertalan magyar űrhajós vérét a világűrből való visszatérése után. Ennek ellenére nem ezen a vonalon haladtam tovább. Visszatértem a szülőmegyémbe, ahol a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház belgyógyászatán kezdtem el a gyógyítást.

– Sosem volt kérdés, hogy visszatér-e?
– Máig azt vallom, hogy igazán boldog csak a szülőföldjén lehet az ember. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy külföldre vagy Budapestre költözzek. Nekem Nógrád megye az otthonom, s éppen ezért mindig azt éreztem, hogy itt szeretném kamatoztatni a megszerzett tudásomat. Bárhol járjak, a szívem mindig hazahúz!

– Négy és fél évtizedes egészségügyi pályafutása során folyamatosan képezte magát. Mikor jött el az a pont, amikor azt érezte, hogy háziorvosként szeretne kiteljesedni?
– A salgótarjáni belgyógyászaton kellő szakmai tapasztalatot szereztem, de másfél év után a háziorvoslás felé vettem az irányt. Úgy hiszem, hogy a családorvoslás az egyik legszebb és legfelelősségteljesebb orvosi hivatás, mert a bölcsőtől a sírig végigkísérhetjük a betegeink életútját. Ez a terület jól átfogja az orvoslás egészét, hiszen itt minden orvosi szakterülethez érteni kell. Rajtam múlik, hogy a beteget hova küldöm tovább a panaszaival, de még az is, hogy milyen kezelést és gyógyszert kap a problémáira. Már 1983 óta gondoskodok a mátraterenyei lakosok egészségéről, pár éve pedig Mátranovákon is helyettesítek. Szerencsés voltam, hogy a praktizálásom elején is olyan kollégák vettek körül, akik mindenben támogatták a szakmai fejlődésemet. A két községben jelenleg mintegy háromezer ember egészségéért tartozom felelősséggel, de munkaidőn kívül a helyi Bombardier Kft. mátranováki gyárának üzemorvosa is vagyok.

– Mátranovákon a Három generációval az egészségért című projekt sikerében is nagy szerepet vállalt. Miért tartja fontosnak egy község életében az ilyesmit?
– Az egy éven át tartó projektben a mátranovákiak a helyi önkormányzat sikeres pályázata révén – egy öt praxisból álló konzorcium tagjaként – részt vehettek a komplex szűrési, egészségmegőrzési és életvezetési eseményeken. Emellett a gyermekektől az idősebb korosztályig mindenkit vártunk az egészségügyi felvilágosító előadásokra, az egészségnapokra és a sportrendezvényekre. A leggyakoribb – a szív- és érrendszeri, daganatos, tüdő- és légzőszervi, nőgyógyászati, emlő-, prosztata-, urológiai, szájüregi – betegségekre háziorvosi és szakrendelői vizsgálatokat szervezhettünk. Az egészségmegőrzést szem előtt tartva nagyon hasznosnak látom, hogy pályázati forrásból ilyen programokat rendezhet egy település.

– Mi a szakmai siker titka?
– A jó családi háttér elengedhetetlen a sikerhez, a szüleim és a férjem mindig támogatták az elképzeléseimet. Emellett egy kölcsönös bizalmi kapcsolat kialakítása is szükségszerű az orvos és a beteg között, hiszen ez a gyógyulás egyik alapfeltétele. Számomra fontos, hogy odafigyeljek a páciensek lelkivilágára, s egy-egy betegség legjobb megoldásán olykor napokig elmélkedek odahaza. Azt vallom, hogy csak az képes másokat gyógyítani, aki önmaga is átérzi mások betegségét.

– Nyugtasson meg, hogy az estékbe nyúló munka mellett hagy elég időt a szabadidőre is…
– A férjemmel nagyon szeretünk kirándulni és utazni, sokáig Hajdúszoboszló volt a szabadidős törzshelyünk. Emellett a megyei rendezvényekre is sokszor kilátogatunk, de ha feltöltődni támad kedvem, akkor szívesen gondozom a kertet vagy olvasok.

– Hamarosan nyugdíjba vonul. Hogyan tekint a jövőbe?