Emléktúrát szerveztek, hogy a Don-kanyar poklát ne feledjük

A résztvevők tizenkét kilométert tettek meg a túra során a három említett települést érintve, melyek első és második világháborús emlékhelyeinél koszorút helyeznek el.

A dejtári emlékműnél a koszorúzást megelőzően Smitnya Sándor polgármester röviden megemlékezett a Don-kanyarban elesettekről.

– Az embernek a legnagyobb értéke az élete – mondta a település vezetője. Soha nem szabad elfelejteni, ha ezt feláldozza a közért, a hazáért.

A menetet Patakon a községháza előtt Fekete Tibor polgármester fogadta. A hősökre emlékezve kiemelte, a hősi halált halt, vagy hadifogságba esett katonák mellett az itthon maradt családtagokról és azokról sem feledkezhetünk meg, akik a nehéz katonai és politikai döntéseket meghozták. Ezután a község katolikus templomában található háborús hősök emléktábláját koszorúzták meg közösen, majd a falu kalászházában teával, forralt borral és pogácsával vendégelték meg az emléktúrázókat.

Érsekvadkerten a falu határától dr. Kovácsné Nagy Mária kísérte a menetet a település központjában található emlékműig, ahol a megemlékezés és a koszorúzás zajlott. Ezt követően az önkormányzat szerény ebéden látta vendégül a résztvevőket.

Az eseményt a 25. Keresz­tényszigethy Sándor Területvédelmi Zászlóalj Nógrád megyei aktív és tartalékos állományának, valamint az oroszkai Military Historical Museum hagyományőrző csapatának részvétele is színesítette, akik szintén korhű egyenruhákban és fegyverzettel járták be a kijelölt utat. Pfaff László katonai gépjárművével emelte a túra színvonalát és biztosította a túrázók biztonságos közlekedését.

Az esemény fő szervezője, a balassagyarmati 16-os Honvéd Katonai Hagyományőrző Csoport. 2014 óta vesznek részt a városi ünnepségeken, ahol korhű egyenruhákban és korabeli fegyverzettel felszerelve, mélységes elköteleződésről árulkodó arccal vonulnak fel, őrt állnak, tisztelegnek, koszorúznak a csoport tagjai, emelve ezzel a rendezvények színvonalát és átélhetőbbé téve a megemlékezést.

Bakos Gyula, a csoport vezetője arról nyilatkozott lapunknak, hogy a katonai hagyományőrzés nem csak a hazaszeretet megnyilvánulása részükről, hanem komoly történelmi ismereteket kívánó kulturális munka is. Ezen felül egész emberré nevelő kikapcsolódás, mely alkalmas a jó közösség kialakítására.

– Legfőbb célunk, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését. Az elmúlt száz évben lezajlott két világháború, a családtagjaink átélték őket, mégsem törődünk velük. A fiatalok sokszor nevetséges történelmi filmeken nőnek fel, ugyanakkor nem tudják azt, hogy a saját dédszüleik milyen dicsőséges cselekedeteket hajtottak végre. Egyszerű iparosokról, parasztemberekről beszélünk, akik a kapa és kaszanyelet hagyták ott, hogy harcoljanak a hazáért. Számunkra nagyon sokat jelent, ha a dédszüleink által viselt egyenruhát felvehetjük és abban állhatunk egy emlékmű mellett. Megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk és büszkék legyünk rájuk.

Az eseménysorozatot Gere József helytörténész magas színvonalú, kiállítással egybekötött előadása zárta a balassagyarmati 23/2-es honvédekről az érsekvadkerti Ifjúsági Házban.

1943. január 12-én a pokol mondhatni, teljes valójában megmutatkozott a Don-kanyarnál a mínusz negyven fokos hőmérséklettel gyötrő, orosz télben. A második magyar hadsereg katonáinak nem jutott más, csak egy lehetetlen küldetés, amelyet gyér fegyverzettel és felszereléssel kellett volna teljesíteniük.

A Don-menti honvédek imája, mely 1942. karácsonyán íródott, kifejezi mindazt a fájdalmat, szenvedést, kétségbeesést és hazavágyódást, melyet a magyar katonák átéltek.

Édes, jó Istenünk segíts meg bennünket, a Don partján küzdő magyar honvédeket. Kérünk, adjál erőt testünknek, lelkünknek, hogy elviselhessük sok szenvedésünket. Szálljon megsegítő áldásod hazánkra, segíts minket haza szép Magyarországra.

Ámen.