2019.10.07. 19:45
Életműdíjat kapott babáiért a vizslási iparművész
Bocsi Évát hatalmas megtiszteltetés érte a 23. országos babakészítő versenyen: a népviseletes babák alkotása és oktatása terén végzett országosan is kiemelkedő tevékenységéért életműdíjjal jutalmazták. A vizslási születésű népi iparművész egyszerre tartja magát cipésznek, fodrásznak és varrónőnek, ám kézügyessége a türelem nélkül mit sem érne.
Fotó: NMH
– Fiatalon tanulta meg a kézimunkázás alapjait. Mit készített először?
– Egy csodálatos faluban, Vizsláson születtem, míg az édesapám és az anyai nagyanyám kazáriak voltak. A nagymamám és a dédnagyanyám a falu messze földön híres öltözeteit viselték, amelyek már kislányként megigéztek. Hatalmas izgalommal vártam a vasárnapokat, hogy a nagymama felnyissa a népviseleteket rejtő ládát, ugyanis ilyenkor mindig felpróbálhattam egy-egy kendőt vagy gangát. Már háromévesen megismerkedtem a kézimunkázással: esténként a család női tagjaitól lestem el a szövés, a fonás és a hímzés alapjait. Tűt és fonalat sem féltek a kezembe adni, mondván, hogy jó szemem van a cérna befűzéséhez. Négyéves koromban már az első terítőmet is kihímeztem, amelyet édesanyám az ötvenedik születésnapomra bekereteztetett. Bármerre is sodort az élet, a kézimunkázás máig a kedvenc elfoglaltságom maradt.
– Kislányként is rajongott a babákért?
– Olyannyira, hogy anyukám az egyik születésnapomra szeretett volna készíttetni egy népviseletes babát is, ám a híres kazári babaöltöztető nem készült volna el vele idejében. Ezután anya saját maga készítette el az ajándékomat, s mire észbe kapott: már sorra jöttek is a megrendelések. Egy idő után nem győzte egyedül a varrást, s én is bekapcsolódtam a babák alkotásába. Kezdetben csak a gangákat hímeztem, majd édesanya már egyre több ruhadarabot is rám mert bízni. Alkotásainkhoz eleinte a fejet és a csizmát vásároltuk, minden mást azonban saját kezűleg álmodtunk a babákra. Gyorsan híre ment a munkánknak!
– Beszélgetésünk apropójára a babákhoz hasonlóan ön is népviseletbe bújt. Gyakran öltözik így?
– Az 1970-es években – a „kivetkőzések” utolsó hullámában – az édesanyámmal igazi gyűjtőmunkába kezdtünk. Kazárt és Vizslást jártuk, mert szerettük volna közelebbről megismerni a régi ruhákat, használati tárgyakat és hagyományokat. Jelenleg is mintegy kétszáz ruhát tárolok idehaza, amelyek egy részét a jeles ünnepeken magamra is öltök. A begyűjtött darabok másik feléből a babáimra álmodom a népviseletet.
– Nem túlzás, ha azt mondjuk, az ön otthona egy valódi babaház! Bámulatos, ahogyan Vizslás és Kazár múltja megelevenedik a munkásságának köszönhetően.
– A babák külön szobáját, aki csak látja, rendre rácsodálkozik. Alkotásaimon elsősorban a népviseletek korszakok, generációk, ünnepek és családi állapotok szerinti változását szeretném bemutatni, de különféle falusi mozzanatokat, hagyományokat és népszokásokat is életre keltek a babákon keresztül. Immár több mint száz kazári és vizslási népviseletbe öltöztetett babám idézi vissza az 1880–1960 közötti időszak viseletváltozásait és a palócok falusi tradícióit.
– A szakma is mindig felkapja a fejét az alkotásaira: lassan már az elismeréseknek is külön szoba kellene. Mely eredményekre a legbüszkébb?
– Ahogyan édesanyámmal egyre több babára varrtam a ruhákat, egyszer csak jött egy sugallat: elviszem zsűriztetni az egyedi alkotásokat. A Hagyományok Házában első körben elmondták: amennyiben versenyeztetni szeretném a babákat, akkor tetőtől talpig saját kézzel kell őket kialakítani. Azóta több mint 150 hazai és külföldi helyszínen bemutatkoztam az alkotásokkal, s hatalmas boldogság, hogy bárhol járok: a visszajelzések mindig pozitívak. Mindegyik elismerés másért kedves a szívemnek! Nagy megtiszteltetés volt, amikor 2008-ban népi iparművész címmel ruháztak fel, ekkor csatlakoztam a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületéhez is. Kilenc éve megkaptam az Év Hagyományőrzője díjat, míg 2016-ban a palóc világtalálkozón az észak-magyarországi népcsoport legrangosabb elismerésével, a Szeder Fábián-díjjal jutalmaztak. A legnagyobb boldogságom talán mégis az, hogy a szülőmegyém is elismerte a munkámat és 2015-ben a babáim bekerültek a nógrádi értéktárba.
– Máskor is elismerték már a munkásságát. Milyen érzés, hogy ennyire szeretik önt és a babáit?
– Ez szavakkal leírhatatlan! Első alkalommal – az oklevél tanúsága szerint – a legszebb népviseletes babák készítőjeként, ezúttal pedig a kiemelkedő tevékenységemért kaptam meg a díjat. A 23. országos babakészítő versenyen emellett az alkotásaim – amelyek a fiatal lányok nagypénteki és nagyszombati viseletét mutatták be – is az első helyen végeztek. A dr. Kovács Jánosné által alapított díj a babakészítők számára az egyik legnagyobb elismerés, s ezért mérhetetlenül hálás vagyok érte!
– Nemcsak készíti, de a hátterét is kutatja a csodaszép viseleteknek. Mi a vizslási öltözék különlegessége?
– A vizslási népviselet a kazárival együtt fejlődött, s a legszebb palóc öltözékek között jegyzik a szakemberek is. A viselet tekintetében szigorú szabályok vonatkoztak a különböző ünnepek alkalmával viselhető darabokra. A rózsás csipke főkötőt például kék szoknyával és piros kázsmér kendővel viselték.
– Elárulja, mi a siker titka?
– Egyszerre vagyok kicsit cipész, fodrász és varrónő, ám a kézügyesség türelem nélkül mit sem érne!
Alkotásai elvarázsolják a néprajzos szakembereket is
Bocsi Éva az általános iskolát Vizsláson fejezte be, majd a salgótarjáni Közgazdasági Technikumban és a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán folytatta tanulmányait. Amióta férjhez ment, Salgótarjánban él, házasságából két fia született. István a pécsi műszaki főiskolán végzett, jelenleg egy középiskolában tanít. Edvin Szegeden tanult, majd a Testnevelési Egyetemen golfedzőként végzett. A népművész hatszor indult a győri babaversenyen, ahol ötször az első és egyszer a harmadik helyen végzett. Öt éve már, hogy Éva az aranykoszorús babakészítő címet is viseli egyedülálló munkájáért. A Magyar Kézművességért Alapítvány pályázatain rendre sikeresen szerepel. A megyei közgyűlés 2015-ben Nógrád megyéért díjat adományozott az iparművésznek. A népviseletes alkotások mellett rendszeresen készít csuhébabákat is.