Életeket menthet a madarak téli etetése

Harmos Krisztián, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság őrszolgálati osztályának munkatársa, a Nógrád-Ipoly tájegység vezetője elmondta, hogy a téli madáretetés időszaka az első fagyok beköszöntétől, az utolsó fagyok elmúltáig tart. – Általános szabály, hogy ha elkezdjük egy helyen az etetést, azt lehetőleg a tél végéig ne hagyjuk abba. Az etetőnkre szokott madarak ugyanis veszélybe kerülhetnek, ha elmarad a folyamatos táplálásuk. Amennyiben ezt nem látjuk biztosítottnak, akkor inkább ne is kezdjük el a szárnyasok táplálását. Abban az esetben pedig, ha előre nem látható okok miatt kényszerülünk az etetés abbahagyására, azt igyekezzünk fokozatosan, az eleség mennyiségét csökkentve véghezvinni – mondta Harmos Krisztián.

A télen hazánkban maradó madarak mellett számos olyan faj érkezik északabbról, amelyeknek országunk jelenti a telelőterületet. Nógrád megyében az etetőkön megjelenő leggyakoribb telelő fajok a széncinege, a kék cinege, a tengelic, a zöldike, a mezei és a házi veréb. Kedvező természeti környezetben lévő, erdőkkel határos településen rajtuk kívül még nagyon sok érdekes madárfaj megjelenhet. Az északról érkező madárvendégek közül a csíz és fenyőpinty mellett a zsezse, ritkább áttelelő fajaink közül pedig az erdei szürkebegy és a kormosfejű cinege is feltűnhet. Erdeink kevésbé gyakori harkályai – így a közép fakopáncs és a hamvas küllő is – több helyen járnak az etetőkre megyénkben. Gyakori jelenség, hogy a szajkó is rászáll az etetőre, az almára pedig a ritkának számító szőlőrigó is rákaphat.

A tájegységvezető külön kiemelte, hogy ha nagyobb hó vagy ónos eső esik, érdemes növelni a kihelyezett táplálék mennyiségét. Ilyen időjárási viszonyok közepette ugyanis többszörösére növekedhet az emberi településekre húzódó madarak száma. A számukra kirakott etetőkben többféle eleséget is elhelyezhetünk, ezek együttes megléte esetén pedig biztosak lehetünk abban, hogy a kertünkben megjelenő összes madár táplálékigényét ki tudjuk elégíteni.

– A legfontosabb téli madáreleség a kis szemű fekete napraforgómag. Emellett azonban további apróbb magvakat, például kölest és muhart is adhatunk a szárnyasoknak. Ezeket nagyon sokféle madár kedveli, a hazánkban talán legismertebb cinegéken kívül a pintyfélék, a harkályok és a csuszka, ám a törmeléket még a legapróbbak közé tartozó ökörszem is felszedi. A különböző sótlan állati zsiradékokat – a sótlan szalonnát, a baromfi- vagy a sertéshájat és -faggyút – ugyancsak előszeretettel fogyasztja több madárfaj is. A további javasolt eleségek között megkerülhetetlen a gyümölcs, főként az alma, amit a legtöbb rovarevő madár szívesen elfogyaszt. A rigók elsősorban e miatt fognak az etetőnkre járni – mondta Harmos Krisztián.

A Bükki Nemzeti Park tájegységvezetője hangsúlyozta, hogy kenyérrel és péksüteménnyel semmiképpen se etessük tollas barátainkat, mert ezek fogyasztása számos madárfajra veszélyes lehet, különösen, ha a táplálék átnedvesedik és penészedni kezd. Kitért arra is, hogy az élelemre érkező énekesmadarak óhatatlanul is magukkal hozzák az őket különösen kedvelő ragadozókat. Ez utóbbiak között a házi macskák mellett a karvaly a leggyakoribb a településeken.

– Az etetők elhelyezésénél az egyik legfontosabb, minden esetben betartandó szempont, hogy a macskák ne tudják azokat észrevétlenül megközelíteni. A ragadozómadarak közül leginkább a karvaly vadászik a madáretetők közelében, ez azonban természetes jelenségnek nevezhető – fejtette ki Harmos Krisztián.

A tájegységvezető hozzátette: az etetéssel így hozzájárulunk a ragadozómadarak téli fennmaradásához is, ami azért fontos, mert ők általában veszélyeztetettebbek, mint a zsákmányaik között szereplő énekesmadarak.