Egyed Ferdinánd a szlovák nemzetiségi napon kapott kitüntetést

– Nincs ellentmondás az elismerés és a mihálygergei származás között?

– A megyeszékhelyi kórházban láttam meg a napvilágot, Mihálygergét tartom szülőfalumnak, lényegében egész életem oda köt. Ott végeztem az általános iskolát, onnan jártam be Tarjánba, a Madách Imre Gimnáziumba, ott alapítottam meg 1976-ban a mai napig működő néptáncegyüttest, ott vagyok 1979 óta a művelődési ház igazgatója. Ugyanakkor némi szlovák jelleg már anyai ágú felmenőim között is felfedezhető volt: az Oraveczek ugyanis Oraváról származtathatók, a Miklós család pedig a szintén szlovákiai Poltáron gyökerezik.

Egyed Ferdinándot sokszínű, eredményes tevékenysége alapján mindenki méltónak tartotta a kitüntetésre, őt magát azonban nagyon meglepte, minthogy a szervezőbizottság tagja és mégis sikerült előle az utolsó pillanatig titkolni a díjat. Ezek után nem véletlen, hogy erős férfiember létére elérzékenyült a színpadon. Mint mondta: eszébe jutott, hogy Brüsszelben élő Ferdinánd fia gyermeke, a kis Olivér magyar anyanyelvű ugyan, de édesapjától szlovákul is tanul. Hamarosan bővül a család, hiszen Péterék is kisfiút várnak. Szóval minden oka megvan arra, hogy – bármilyen keménynek tűnik is – örömkönnyek jelenjenek meg a szemében.

– Milyen megfontolásból került az 1974-ben érettségizett mihálygergei fiatalember éppen a jogi egyetemre, mi vonzotta erre a pályára?

– 1974/75-ben katonai szolgálatot teljesítettem és 1976-tól ’80-ig voltam Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karának hallgatója. S hogy miért? Először is mindig a humán tudományok, a kultúrával összefüggő területek érdekeltek s kifejezetten szerettem a magyar és a történelemtan tárgyakat. Tanár nem akartam lenni, a jog viszont szimpatikusnak bizonyult számomra. Olyannyira, hogy az alapdiploma megszerzése után 1983-ban letettem a jogtanácsosi szakvizsgát, majd 1991-ben külkereskedelmi szakjogász képesítés birtokába is sikerült jutnom. Egy rövid ideig dolgoztam a tűzhelygyárban, majd három és fél évtizeden át a szövetkezeti mozgalomban.

– Úgy hírlik, hogy a néptánc iránti mélyebb érdeklődése szintén egyetemi tanulmányai­hoz kötődik.

– Helyesek az információk, mert az ELTE első évfolyamos hallgatójaként kezdtem el táncolni Gyapjas István koreográfus irányításával. S abban a közösségben szerzett kedvező tapasztalatok hatására kezdtünk hozzá egy másik alapítóval, Lenkó Alfrédnéval Mihálygergén is tánccsoportot szervezni. 1978-ban vettük fel az Ipoly nevet. Minden hét végén hazajártam próbákat tartani, fellépni. A későbbiekben Tari Antal a feleségével, Szabó Zsuzsával vette át az együttes szakmai vezetését. S jöttek is a sikeres bel- és külföldi szereplések, s számos díj, elismerés is kísérte a munkánkat. Arra különösen büszke vagyok, hogy 1996-tól az akkor négy évvel korábban alakult Tücsök Zenekar – amelyben a két fiam is muzsikál – kíséri a táncosainkat.

– Ha már a gyermekek szóba jöttek, elkerülhetetlen 1980-ban kötött házasságának és feleségének, Baránek Ruzsenkának a megemlítése. Annál is inkább, mert Egyed Ferdinánd e kapcsolat révén tanult meg szlovákul.

– A néptánc révén ismerkedtünk meg. Gyetván – ahol Ruzsenka a Pod Polanec együttes vezetője volt – léptünk fel, s a mi esetünkben tényleg elmondható, hogy a szerelem nem ismer határokat. A zólyomi várban volt a hivatalos esküvőnk, a násznép jót mulatott Detván és Mihálygergén is. Az első gyermekünk, Ferdinánd még Szlovákiában született 1981-ben, a következő évben azonban feleségem áttelepült Magyarországra. Péter fiunk már salgótarjáni születésűnek mondhatja magát. Mindketten – hála a nejemnek – kitűnően beszélik mindkét nyelvet.

– A feleségnek – aki a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke – nyilván nagy szerepe volt abban, hogy élete párja is elkötelezett híve, lelkes aktivistája lett a szlovák kultúrának.

– Ez olyannyira igaz, hogy húsz éve részt veszek a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat munkájában, s a 2002-es választások óta az elnöki tisztet is betöltöm. Fő feladatunknak tekintjük, hogy a hajdanán szlovák anyanyelvű lakossággal is rendelkező városban őrizzük a hagyományokat, kulturális értékeket, terjesszük a szlovák nyelvet, erősítsük a két nép határ menti együttműködését, Salgótarjánnak a szlovákiai városokkal kialakított testvérkapcsolatait. Sok támogatást kapunk Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatától és szoros munkakapcsolatunk alakult ki a Salgótarjáni Szlovákok és Barátainak Körével. Nyaranta rendszeresen megrendezzük a salgótarjáni szlovák és folknapokat és közreműködésünkkel már évek óta magas színvonalú előadásokkal szerepel a nógrádi megyeszékhelyen a Besztercebányai Állami Opera. Ismeretterjesztő előadásokat, vetélkedőket, kirándulásokat is szervezünk. Tagja vagyok az Országos Szlovák Önkormányzat közgyűlésének és elnöke a közbeszerzési bizottságnak. Egy cikluson keresztül a megyei szlovák önkormányzat

elnökhelyettesi funkcióját is betöltöttem.