A világutazó gyarmati kalandor is megfürdik a fagyos vízben

– Honnan ered a vágy arra, hogy ilyen szélsőséges túrákat tegyen, hogyan lesz valakiből extrém sportoló?

– Rossz gyerek voltam, szerettem kalandozni, és ez megmaradt. Elkezdtem triatlonozni, utána pedig hosszú- és ultratávokat futni. Utána rájöttem, hogy az aszfalton történő dolgok és a tömeg engem nem érdekel. Így önállóan kezdtem túrázni, és végül is az volt az első fordulópont, amikor egy sivatagba eljutottam, és rájöttem, hogy ez kell nekem.

– Milyenek voltak a kezdeti tapasztalatai?

– Először még jártam versenyekre, sivatagokban, vagy épp Alaszkában és Kanadában. Itt általában adott távokat kellett teljesíteni.

– Hogyan szerepelt?

– Ez még a húszas éveim elején történt, negyvenkettedik voltam a 300 indulóból, aztán pedig tizenkilencedik.

– Melyik volt a legemlékezetesebb útja?

– A maga módján mindegyik az, nincs kedvencem. Tök jók a sivatagok, a dzsungelek, mindegyiknek megvan a maga szépsége. Amikor ráérzek valamelyikre, azt csinálom szívesebben.

– Került-e valaha veszélyes helyzetbe?

– Előfordultak már meglepetések. A sivatagban találnom kellett vízlelőhelyet, amit csak nagyjából sejtettem, hogy hol lehet. Alaszkában többször beszakadt alattam a hóréteg, és beleestem sílécestül. Ott maga az alvás is veszélyes, pumák és farkasok vannak a vadonban. Közel két héten át tartott az út, mínusz 40–46 Celsius-fokok voltak éjjel. A dzsungelekben, a maláj térségben a tigrisek, a sok nagyvad, Francia Guyanában krokodilok, kajmánok, jaguárok. Oda a legutóbbi utamon nem vittem magammal már élelmet sem, inkább vadásztam. Volt egy íjam, és teljes mértékig önellátó voltam a hatnapos út alatt.

– Mennyit fogyott?

– Nem tudom, sosem mérem magam, de nyilván fogytam valamennyit. Nem esős évszak volt, kevesebb olyankor az állat, és közben gyalogoltam 250 kilométert. Itt volt egy sérülésem is, egy táborkészítésnél átszúrta a vádlimat egy gally, és sérülten kellett visszajutnom a reptérre.

– Ha bajba kerül, tud valakinek jelezni?

– Volt nálam műholdas telefon, de nem volt feltöltve, nem volt rajta egység, így nem tudtam jelezni. De meg volt beszélve, hogy hamarosan eljutok egy adott helyre, ahol már mobiltelefon is működhet, és ha ott nem jövök ki az erdőből, akkor az már lehet gyanús, és az útvonalamon lehet keresni.

– Miért hagyta abba a versenyzést?

– A gazdasági válság után egyéni utakra váltottam, mert nem volt annyi támogatóm. Most nem kell több ezer dolláros nevezési díjakat fizetni, és ez költségkímélő.

– Milyen felszerelést visz?

– Minimálisat, a komfortzónám nagyon alacsonyan van. Vágóeszközöket, azaz kést és machetét, íjat, filmes felszerelést. A ruházatot sem viszem túlzásba, és legutóbb ételt sem csomagoltam. A fő támogatóm a Gerber, az ő acélból készült holmijait használom.

– Mi a következő úticél?

– Amerikában a Death Valley-t néztem ki, ami ugye egy sivatag, és tervben van Borneó is egy ideje, a fejvadászok otthona, de ez kicsit későbbre halasztódik az ottani politikai konfliktusok és a terrorfenyegetettség miatt. Sajnos még nem rendeződött a helyzet.

– Hogyan került képbe a jeges vízi úszás? Honnan erednek a Palóc Rozmárok?

– Volt néhány srác, akik megmártóztak az Ipolyban telente, meg én is megfürödtem benne a magam szórakozására, és néha edzés közben is átkeltem egy-egy folyón. Aztán Erdélyi Tamással egyszer megbeszéltük, hogy menjünk ki együtt mártózni, és ekkor jött a gondolat, hogy csináljunk egy ilyen rendezvényt. Tavaly meg is volt az I. Bátrak Úszása.

– Készül valamivel a csehkiverés 100. évfordulójára?

– Igen, egy 19 perces úszást fogok teljesíteni, ami világviszonylatban is soknak számít, átlagosan 2–3 ember hal meg jeges vízben ennyi idő alatt. Nemrég voltam a Balatonon, már edzésképpen ott is úsztam egy ilyen távot. Lehet, hogy később tovább fejlesztem, hátha világrekord lesz belőle.

A Bátrak Úszására készülnek

Tavaly rendezték meg első alkalommal a Bátrak Úszása elnevezésű különleges, hagyományteremtő programot, amelynek keretein belül bárki megmártózhat a nyírjesi Nagy-tóban. A helyszínen minden jelentkezőt előzetes orvosi vizsgálatnak vetnek alá. Az indulók számára fűtött sátor is rendelkezésre áll, a személyi biztonságot pedig a felkészült orvoscsapat mellett az úszás útvonalán búvárok is biztosítják. Tavaly több száz érdeklődő és családtag támogatta egy emberként a közel harminc megmártózó résztvevőt. A hétvégi II. Bátrak Úszására még lehet jelentkezni a Palóc Rozmárok közösségi oldalán 16-tól 70 éves korig, minden résztvevő elismerő oklevelet és meleg ebédet kap jutalmul. Az eseményt a Civitas Fortissima 100 programsorozat részeként rendezik meg január 26-án, szombaton, délelőtt 10 órai kezdettel a Nyírjesben.