A hét embere

2018.11.12. 20:00

A Prima díjas plébános közvetlenségét ma már igénylik a hívek

Az életet nem kell túldramatizálni. Én úgy látom, a mai ember egyharmad probléma, kétharmad hiszti. Meg kell tanulnunk a veszteségeink mellett meglátni a győzelmeket is. Győry-Fáy Csaba plébános szavai ezek, az idén tizennegyedik alkalommal megrendezett gálán átvehette Nógrád megye Prima díját.

Sziládi Krisztina

Győry-Fáy Csaba plébános a Prima díj romhányi átadásán, Fotó: L. B./N.M.H.

Egy budapesti kávézóban találkoztunk, Csaba atya épp átutazóban van. Első pillanattól kezdve barátságos, közvetlen ember benyomását kelti, ugyanakkor nagyon határozott is. Rögtön felajánlja a tegeződést, nem lehet elutasítani. Az optimizmus és a humor áthatja egész lényét, mellette minden mondata a haza és Isten iránti elköteleződéséről árulkodik.

Névjegy:

Győry-Fáy Csaba 1972-ben született Budapesten, iskoláit is a fővárosban végezte. 2002-ben Vácott szentelték pappá. A balassagyarmati Főplébánián kezdte papi pályafutását, majd a salgótarjáni főplébánia, ugyanitt az acélgyári plébánia és Somoskőújfalu következett. 2005-ben került Nógrád településre, eddig három falu – Nógrád, Diósjenő és Berkenye – szolgálatát látta el. Néhány hónapja egy negyedik település, Szendehely is hozzá tartozik.

– Bár Budapesten születtem, erdélyi családból származom, felmenőim között vannak a Székelyföldről és Dél-Erdélyből származók is. A dédszüleim salgótarjániak voltak, ők kerültek el Erdélybe, mivel a Salgótarjáni-Rimamurányi Kőszénbányák Rt.-nek a Petrozsényi Kőszénbányák a leányvállalata volt. A románok bejövetelekor bányaigazgató dédnagyapámat azonnal ki is rúgták, a család pedig visszakerült Magyarországra. Így alakult ki az az érdekes helyzet, hogy amikor Salgótarjánban temettem, a szertartást követően meg tudtam látogatni a dédszüleim sírját. Papnak ez ritkán adatik meg, hiszen senki sem próféta a saját hazájában.

 

 

– Ezek szerint Nógrád megye szépen beágyazódott az életedbe.

– Az egész eddigi papi pályám ideköt. Nagyon szeretem, ez az egyetlen megye csonka Magyarországon, ahol nincsen alföld. Talán genetikai okai vannak, de erősen vonzódom a hegyekhez.

Győry-Fáy Csaba plébános a Prima díj romhányi átadásán, Fotó: L. B./N.M.H.

– Egy fiatal fiú a 21. században miért választja ezt a hivatást?

– 12 éves koromtól papnak készültem, de a középiskolás évek alatt elfordultam ettől az álomtól, aztán 24 évesen mégis jelentkeztem a szemináriumba. Három dolog vitt ebbe az irányba: nagyon szerettem a Jóistent, az embereket, meg a népemet, a magyarságomat. Volt egy időszak az életemben, amikor sokat voltam egyedül, az ilyen periódusok segítenek az embernek visszatalálni a hitéhez. Igénylem az emberek közelségét, nem vagyok magányos típus, de olykor szükségünk van az egyedüllétre, a csendre.

– Mit gondolsz, miért kaptad ezt a díjat?

– Nem tudom, talán az emberekhez való hozzáállásom miatt. Vannak nálam sokkal rendesebb, szentebb papok is.

– A közvetlenségedet a hívek is érzik?

– Igen, érzik és értékelik. Eleinte nehezen fogadták el, nem értették, de a többség most már megszokta, megszerette és igényli. Én nem vagyok papos, nem is akarok az lenni. Én pap akarok ­lenni.

– A papi hivatás mit jelent számodra?

– Megismertetni az emberekkel Isten szeretetét, és segíteni őket abban, hogy jól tudjanak szeretni. Istent és egymást. És ott lenni mellettük örömben és bajban egyaránt. Mert az öröm is nagyon fontos. Nem kell az életet túldramatizálni. Ha hívő vagyok, rá tudom bízni magam a Gondviselésre. Én úgy látom, a mai ember egyharmad probléma, kétharmad hiszti. Hála Istennek, nekünk már nagy gondjaink nincsenek, mégis mindig nyavajgunk. De hát mi hiányzik a ma emberének?

– Tényleg, mi hiányzik?

– A hozzáállás. Meg kell tanulnunk a veszteségeink mellett meglátni a győzelmeket is. És az irgalom. Másokkal szemben, de önmagunkkal szemben is. Hajlamosak vagyunk kizsigerelni magunkat is. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Hiányzik még manapság a hála, az alázat, az igaz barátság is, ami pedig nagyon fontos.

– 14 éve végzed ezt a hivatást ugyanazon a helyen. Milyen emberek lakják Nyugat-Nógrádot?

– Amilyet keresel. Én a jót keresem, tehát jó emberek lakják. Szorgalmasak, kedvesek, barátságosak. Sok hazaszerető és istenfélő van közöttük.

– Igénylik az emberek egy pap jelenlétét az életükben a mai világban?

– Szerintem sokkal jobban, mint azt gondoljuk. Lehet, hogy nem is mindig papra volna szükségük, hanem egy megbízható, jó emberre, akire számíthatnak. Sokszor a közvetítőt látják bennem. Szoktam mondani nekik, hogy ti is ugyanolyan közel vagytok az Istenhez, mint én. Ti is ugyanolyan gyermekei vagytok.

– Népszerű vagy a híveid körében?

– Úgy érzem szeretnek. A népszerűség nem érdekel. Aki bír, bír, aki nem, az kibír. Ma az embereknek korszerű, érthető nyelvezetre van szükségük, ezt meg kell adni nekik. Nem szabad kioktatónak lenni. Azt szoktam mondani az enyéimnek, hogy én még bűnösebb vagyok, mint ti. Mert én még tanultam is, hogyan kéne csinálni, mégis vétkezem.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában