A Bányász-Kohász Dalkör a 19. századi elődök nyomdokain járva őrzi a hagyományokat

A színjátszás és a fúvószene mellett ilyen a kóruséneklés tradíciója is, minthogy az acélgyári dalárda 1892-ben, bő 125 éve, a bányász énekkar viszont 1922-ben alakult.

Mindkét kezdeményezés folytatójának tekinthető a jelenlegi Bányász-Kohász Dalkör, amely 2003-ban, tehát éppen tizenöt esztendeje jött létre és működik, országszerte is elismerésre méltó sikereket aratva.

E jubileumokról 2017-ben illetve az idén 110+15 év címmel számos rendezvény keretében emlékezett meg a Diósi János vezette, az egykoron virágzó bányász és kohász iparág képviselőiből álló férfikar.

A dalkör a minap a Dornyay Béla Múzeumban tartotta – a már szintén hagyományos – évzáró rendezvényét, amelyen részt vett és köszöntőt mondott Fekete Zsolt, Salgótarján megyei jogú város polgármestere és Dobor István, a Nógrád Megyei Bányász Nyugdíjas Szakszervezet elnöke. A házigazda intézmény nevében az igazgató, Shah Gabriella, valamint a helyettes igazgató, Fodor Miklós is megjelent.

Az est egyrészt a százhuszonöt dalos esztendőt volt hivatott búcsúztatni, de mindenekelőtt a legutóbbi tizenöt, s ezen belül az idei, többszörösen jubileumi év fontosabb történéseit vette számba.

Szó esett a helyi, környékbeli, megyén, sőt országhatárokon túli fellépésekről, a fesztiválokon, kórustalálkozókon való szereplésekről. A Józsa Sándor kórustag narrátorságával zajlott visszatekintés alapvetően vidám, szórakoztató hangvételű volt. Ebbe illeszkedett a legtöbb rendezvényükön részt vett Langa József, a Fehérarany ceruza a radírral, valamint a sok távollétet elviselő felesége Fehér gyapjas rend szerénke a türelmes angyal-vándordíjjal való elismerése.

Az összegzésnek részét képezte a sajnálatos veszteségek számba vétele is, hiszen 2012 és 2018 között – mint a Nótárius könyv is rögzíti – végleg eltávozott soraikból Sipos Ákos, Szabó Lajos, Tarján András, Vajda István és Czene Géza. Az évzáró rendezvény résztvevői harangjáték hangja mellett kegyelettel emlékeztek meg róluk.