Előadással emlékeztek a ravasz palócra, Szerémy Zoltán színészre a nógrádmegyeriek +videó

A salgótarjáni Zenebarátok Köre szervezésével tartott megemlékezésen Csukáné Szerémy Andrea drámapedagógus kutatómunkájának köszönhetően egy múltat idéző, különleges előadással emlékeztek meg a művészről. Azt kevesen tudhatják, hogy a komédiázásaira utaló „ravasz palóc”-ként is ismert Szerémy Zoltán a Vígszínház egykor híres színésze Nógrádmegyert tudhatta szülőhelyének. 

A Zenebarátok Köre egy salgótarjáni 30 fős baráti társaság dr. Sándor Ottó nyugalmazott jogász vezetésével. Évek óta azon munkálkodnak azon, hogy Nógrád megye híres szülöttjeit felkutassák, feltárják és népszerűsítsék azokat az értékeket, amelyek fennmaradtak az utókornak. A társaság felkereste a Szerémy család most is élő leszármazottjait, hogy Szerémy Zoltánról minél több információt gyűjthessenek hiteles forrásokból, így a megemlékezésre Csukáné Szerémy Andrea drámapedagógust, a Szerémy család leszármazottját kérték fel, hogy előadásával ossza meg az érdeklődőkkel a híres színésszel kapcsolatos kutatásainak eredményét. 

A megemlékezésen Verbói Gábor Nógrádmegyer polgármestere köszöntötte a résztvevőket, majd Velki Róbert Magyargéc polgármestere osztotta meg gondolatait Szerémy Zoltán magyargéci kötődéseiről és családfájáról. Ezt követte Csukáné Szerémy Andrea előadása, amely számos bizonyítékkal, képekkel, idézetekkel és hanganyaggal támasztotta alá a színész életéről szóló prezentációt.

A leszármazottól megtudhattuk, hogy az 1861.december 14-én született Szerémy Zoltánt Nógrádmegyeren anyakönyvezték.  Apja Szerémy Gábor Nógrád megyei központi főszolgabíró volt, édesanyja Kacskovics Gizella, összesen hatan voltak testvérek. Gyermekkora óta vonzotta a színészet, tanulmányait Balassagyarmaton kezdte, ahol a színkörben nézőként sok élménnyel gazdagodott. A balassagyarmati elemi tanulmányok után a jezsuita irányítás alatt álló nagyszombati érseki iskolában folytatta tanulmányait. A középiskola elvégzése után beiratkozott a jogi egyetemre, azonban a második évet már nem fejezte be. Nem sokkal később visszatért Balassagyarmatra, de rövid itt tartózkodása után Szerémy Zoltánt egy biztosító főtisztviselője beprotezsálta báró Podmaniczky Frigyesnél, így 1885-ben színészeti tanodás lett, melyből oklevelet is szerzett. Rövid időre a kassai színházhoz szerződött, majd anyagi problémái miatt testvéréhez, az akkor Kolozsváron szereplő színésznő Gizellához menekült. Az ottani társulat tagja lett, ahol Hegedűs Gyulával, Gál Gyulával, Beregi Oszkárral, Delli Elmával is együtt játszott. Ez a társulat 1896-ban a kolozsvári direktor, Ditrói Mór vezetésével, induló társulata lett a pesti Vígszínháznak. Sikeres színészi pályát tudhatott maga mögött a vígszínházi évek alatt, több némafilmben is szerepelt. Kitalálója, alapítója volt a Fehér Hollók Társaságának. A magyar irodalom jeles képviselője Molnár Ferenc is méltatta Szerémy Zoltán művészetét.  Dunakeszi Alagon rátalált barátaival, például Hegedűs Gyulával a lóverseny nyújtotta élvezetkre. Az első világháború kezdetekor kiköltözött Alagra. 1934 júniusában a Magyar Világhíradó adása tudósított a mozikban, hogy „Szerémy Zoltán, a Vígszínház jeles művésze visszavonultan él alagi villájában”. A színész 1934. október 31-én halt meg, miután agyvérzést kapott a Vígszínházban.

Nógrádmegyer díszpolgára lett, Dunakeszi Alagon egy emlékművet állítottak a tiszteletére. A Vígszínház abban az időben szobrot állított volna Szerémy Zoltánnak, azonban a háború ezt megakadályozta- mondta előadásában Csukáné Szerémy Andrea.

 A eseményen közreműködött Kovács Kristóf a szécsényi Fébé társulat tagja, aki a korabeli írásokat, kritikákat idézte fel a színészről. A megemlékezés végén Dupák Sándorné felolvasta Rudolf Péter, a Vígszínház jelenlegi igazgatójának a megemlékezésre küldött üzenetét, amelyben méltatta a színész munkásságát és köszönetet mondott a hagyományteremtő megemlékezésért.