2019.02.18. 17:05
Régen jelen van Salgótarján művészeti életében a hetvenéves Botos Zoltán
Régen jelen van a nógrádi megyeszékhely szellemi életében s a közvélemény elsősorban mint képzőművészt, mint festőt tartja nyilván a hetvenéves Botos Zoltánt.
Ugyanakkor mint a Balassi Bálint Asztaltársaság minap megjelent füzetében őszintén leírta, életében volt olyan hosszú időszak, amikor keveset, vagy egyáltalán nem alkotott. S ez bizony a magányt, a „semmittevés pusztaságát” jelentette számára.
A Balassi Bálint Asztaltársaság legújabb füzetében Botos Zoltán Egy magányos természetimádó gondolatai címmel tette közzé írását, amelyet asztaltársasági alkotótársának, Kupcsulik Ágnes költőnek ajánlott baráti szeretettel. Nyílt önvallomását így fejezte be: Életem csak azzal igazolódik, ha festhetek. Ilyenkor beszélgethetek önmagammal, és nem meredek a teljes semmibe. A betöltött életet csak a jó munka igazolhatja. Most pedig előveszem a vásznat.
Mostanában azonban nem így van – s túl egy nagyon súlyos baleset okozta megannyi szenvedésen, mély sokkon – rendszeresen találkozni műveivel csoportos tárlatokon, más művészekkel együtt rendezett és egyéni kiállításokon is.
Az utóbbi kategóriába tartozik a Váczi Gyula Művészeti Alapiskola galériájában látható közelmúltbéli bemutatkozása is.
A periodikusan változó alkotókedv azért is érdekes Botos Zoltán esetében, mert ő egyike azoknak, akik a Pécskő utcai cigányhegyen – szép szóval, festékkel, vászonnal – rávették a szegényen élt, mindössze két osztályt végzett, mégis nagy tudású Balázs Jánost, hogy újrakezdje a festést. Ennélfogva elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy a magányos zseni nemzetközileg is elismert művésszé formálódott. Ugyanakkor kapcsolatuk oda-vissza működött: merthogy Botos Zoltán öreg barátja hatására kezdett el festészettel foglalkozni.
Fotó: Hegedűs Márk / N.M.H.
Zeneiskolai tárlatán régebbi és újabb keltezésű művei egyaránt láthatók. Az előbbiekben jelen van a rá jellemző ragyogó árnyalatok rendkívül kifejező világa, az utóbbiakban már tükröződnek a Marokkóban és a spanyolországi Málagában tett utazásainak élményei is.
A kiállítást Földi Gergely festőművész, a házigazda intézmény igazgatóhelyettese nyitotta meg. Azt hangsúlyozta, hogy a könnyed ecsetvonások egymásra épülése Botos Zoltánnál a színek ösztönös, ugyanakkor valahol nagyon is tudatos használata is csak eszköz. Nem a hangulat számít, hanem a létezés maga.
