Centenáriumunk

Büszke lokálpatriótaként jártam az akkoriban megalakult Civitas Fortissima Kör gyűléseire, figyeltem az „öregek” visszaemlékezéseit, különösen Kamarás Józsi bácsiét, akinek vitathatatlanul óriási szerepe volt abban, hogy az Ipoly-parti település ma a Legbátrabb Város megtisztelő címet viseli. Ő tízéves kisgyermekként élte át a fegyverropogástól hangos, elszánt küzdelmet a betolakodók ellen. Később tudtam meg a családi vonatkozásokat, ami még büszkébbé tett, még jobban növelte kötődésemet 1919. január 29-e szellemiségéhez.

Nagymamám mesélte el, hogy anyai dédapám vasutasként részt vett a korabeli eseményekben, noha ő fegyvert nem fogott. Utóbb, már újságíróként beszélgetve Kamarás Józseffel láttam-tapasztaltam, milyen buzgón fáradozik azért, hogy a városháza homlokzatára hivatalosan is felfesthessék a Civitas Fortissima feliratot. Ott álltam a tömegben és el is érzékenyültem, amikor néhai Urbán Árpád országgyűlési képviselő kezdeményezésének köszönhetően 2006-ban Szili Katalin akkori házelnök átnyújtotta a címet tartalmazó okiratot Lombos István polgármesternek és dr. Szakács Zoltánnak, a Civitas Fortissima Kör elnökének. Most pedig elérkeztünk a századik évfordulóhoz, amit méltó módon, többnapos rendezvénysorozattal köszöntünk. Civitas Fortissima gyermekei fejet hajtanak a hősök előtt!