A pozsonyi táncvilágbajnokságon kérték meg a karancssági lány kezét

– Idén februárban ismét ezüstérmesek lettünk a magyar bajnokságon, ennek köszönhetően újból kijutottunk a latin kűr világmegmérettetésre. Második alkalommal vettünk részt ezen az eseményen, amelyet ezúttal Pozsonyban rendeztek meg. Mivel Európába került át a helyszín, jóval több páros nevezett, mint az előző évben. 18 induló közül a 15. helyen, a legeredményesebb magyar párosként zártuk a versenyt – mondta lapunknak Fülöp Zsuzsanna.

A versenytáncos hozzátette: az ilyen jellegű megmérettetéseken az a feladat, hogy a latin táncok ötvözésével elkészítsenek egy maximum három és fél perces koreográfiát, amelynek jól értelmezhető témája és története van. Emellett a versenyzőknek érdemes még megmutatniuk azt is, milyen egyéb táncstílusok állnak közel hozzájuk.

– Negyedik éve táncolunk együtt, és lassan három éve alkotunk egy párt a magánéletben is. A közös munka során sok oldalról láthatjuk a másikat, megismerhetjük a jó és a rossz tulajdonságait, erősségeit, gyengeségeit, továbbá szép lassan megtanulunk igazán bánni egymással. Eleinte csupán csak közvetlen baráti kapcsolat volt köztünk, amely szerelembe fordult át. Azóta rengeteg kihívást sodort elénk az élet, amelyen egymás kezét fogva „táncoltunk” át. Nemcsak táncpartnert, hanem társat is találtunk a másik személyében – mondta a karancssági származású Fülöp Zsuzsanna.

A versenyzők három napot töltöttek Pozsonyban, ebből kettő a versenyt, illetve az arra való hangolódást tette ki, a harmadikon pedig jutott idő egy kis pihenésre, valamint városnézésre is.

– Jelen pillanatban pedig alig várjuk már, hogy újra pakolhassunk a bőröndjeinkbe, ugyanis november első hétvégéjén Csehországban, az Európa-bajnokságon méretettjük meg magunkat – tudtuk meg a lelkes versenytáncostól.

– Ezúttal egy bohókás történettel készültünk, mindketten kalózok voltunk. A kűrben a nyakamban lógó kincs kapta a főszerepet, amelynek megszerzéséért Tamás, azaz Jack Sparrow mindent elkövetett és végül el is érte, amit akart, ő futott el vele. Úgy érezzük sokkal rutinosabbak és eredményesebbek voltunk az idei felkészülésben, mint tavaly. Sokat segített a téma könnyedsége és edzőink töretlen motiváltsága. Ebben az esztendőben is Vorobchenko Darya és Gellai Tamás voltak a felkészítőink, akik képesek kihozni belőlünk a legjobbat és mindig tudják, mikor és mit kell mondaniuk vagy tenniük, hogy előrébb lendítsék a közös munkát. Példaértékű páros, nagyon örülünk annak, hogy velük dolgozhattunk. Nagy élmény volt újra találkozni a tavalyi év bajnokaival, a nagy kedvenceinkkel, akiknek most is szurkolhattunk a döntőben. Rengeteget jelentett a lelátón ülő drukkercsapatunk, a családunk, barátaink és tanítványaink jelenléte, valamint biztatása.Örülünk, hogy élőben is részesei lehettünk az idei világbajnokságnak. Számomra biztosan egy örök emlék marad, mert a megmérettetéskor ünnepeltem a 25. születésnapomat is. Gondoltam ennyi esemény már bele sem fér egy napba, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. A táncunk végén a lelátó melletti eldugott részre futottunk ki, oda már ugyanis semelyik oldalról nem láttak be a nézők. A versenyt megelőző napi parkettpróbán én kértem arra Tamást, hogy egészen addig a részig fussunk, de akkor még nem is sejtettem, mennyire lényeges dolgok fognak történni. Miután kicsit kifújtuk magunkat ott tette fel a nagy kérdést, majd vette elő zsebéből az eljegyzési gyűrűt – mesélte könnybe lábadt szemekkel a versenytáncos.

Kifejtette továbbá: kiderült, a párja három öltéssel, belülről varrta hozzá a zsebéhez, hogy biztosan ne essen ki tánc közben. Zsuzsanna saját bevallása szerint nagyon meglepődött, bár régóta tisztában van azzal, hogy megtalálta a másik felét Tamás személyében, de erre akkor egyáltalán nem számított.

(Borítóképünkön: Valódi kalózhangulat alakult ki a színpadon, Beküldött fotó)