2017.10.30. 09:41
Szabadság és rabság kapujában is állt a bíboros és a katona
Mindszenty József hatvanegy évvel ezelőtti kiszabadításáról emlékezett meg tegnap az utókor. Felsőpetényben a kedvezőtlen időjárás miatt rövidebb lett a rendezvény, így a hangsúly a rétsági eseményeken volt.
A rétsági járási hivatal nevében Dudás György vezető (balra) tisztelgett a Mindszenty-Pallavicini szoborpárosnál FOTÓ: TORJAY ATTILA
Az emlékezők kora délután gyülekeztek először a Börzsöny utca végében tavaly átadott Mindszenty-Pallavicini szoboregyüttesnél, ahol Szájbely Zsolt szavalatát követően politikusok, hivatalok és civil szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat és hajtottak fejet.
Ezután a tisztelgők átmentek az egykori laktanya bejáratánál található Mindszenty-emlékfalhoz és Pallavicini-Pálinkás Antal kopjafájához. Simon Katalin szép népdala után Hegedűs Ferenc, Rétság polgármestere mondott beszédet. Ebben a kapu szimbolikájára helyezte gondolatait: a bíboros és az őrnagy 1956. október 30-i találkozása a szabadság kapujában történt, de akkor egyik személyiség sem gondolta volna, hogy néhány nap múltán a rabság kapujában állnak majd, a hercegprímás az amerikai nagykövetségen, a katonatiszt a börtönben, hogy aztán Pallavicini Antal a halál kapujával is szembenézzen. A polgármester hozzátette, Mindszenty József emberi példaadásával, tisztességével, hajthatatlan magatartásával méltán lett a múlt századi magyarság emblematikus alakja, egyik szellemi vezére. Rétságon töltötte első szabad éjszakáját, és mélyen megrendítette, amikor értesült megmentője kivégzéséről – ennek hangot is adott emlékirataiban.
– A bíboros a hit mártírja, hazánk minden katolikus papjának igaz példaképe, aki lelki erőforrást jelenthet a vigaszra váró magyar népnek – fejtette ki Hegedűs Ferenc.
A laktanyánál rendezett ünnepség is a két emlékhely megkoszorúzásával zárult.
Két ember, két sors
Az 1949 februárjában halálra ítélt Mindszenty József bíborost megromlott egészségi állapota miatt 1955 nyarán előbb a püspökszentlászlói püspöki nyaralóba, majd a Nógrádi megye Felsőpeténybe szállították, ahol novembertől kiszabadításáig, 1956. október 30-ig tartották házi őrizetben. Budapesti útját a rétsági laktanyában szolgáló Pálinkás-Pallavicini Antal szervezte, ő vezette a katonai kíséretet is. Az őrnagyot a forradalom bukása után, 1957 decemberében kivégezték.