Legyőzi mesterét a tanítvány

– Édesapáddal tetted meg az első lépéseket. 

– Hároméves voltam, amikor elkezdtem a sakk-kal ismerkedni. Eleinte még csak édesapámmal gyakoroltam egy-két bábuval. A korábbi tapasztalataimat az általános iskolában tudtam kamatoztatni, mivel a harmadik osztályig tananyagként is szerepelt a sakkoktatás. Kiváló eredménnyel zártam.

– Mi volt az első komolyabb eredményed?

– Egy bronzérem, a XV. Tarján Kupa versenyen, a „B” korcsoportban, a 2005. január 1. után született fiúk kategóriájában. Ez volt életem első versenye.

– Van-e edződ, felkészítő tanárod? 

– A mesterem Mede István, akihez minden pénteken járok oktatásra. A sakkedzőm pedig Patai József, akinél a Salgótarjáni Tehetséggondozó és Sport Egyesület kötelékében készülök a versenyekre.

– Szerinted miért tartják sportnak a sakkot? 

– Mert ez is megedzi az embert, még ha nem is testileg, hanem szellemileg. A tanulás kapcsán vettem észre, hogy a sakk folyamatosan fejleszti a memóriámat és a logikámat. Amióta huzamosabb ideje ülök a tábla előtt, könnyebben tudom megtanulni a verseket és az iskolai tananyagot.

– Mi kell ahhoz, hogy jó sakkozó legyen valaki? 

– A legszükségesebb a sok gyakorlás, és nem utolsó sorban a sakk szeretete. Rengeteg türelem is kell hozzá, mert már magam is megtapasztaltam, hogy egy-egy mérkőzés akár négy-öt órát is igénybe vehet.

– Mire vagy a legbüszkébb? Van-e példaképed?

– Az aranyérmemre, amit a házi bajnokságon kaptam. Ezt a Gagarin iskolában rendezték, ahol a sakkedzésünk is szokott lenni. A mesterem, Mede István és az édesapám a példaképem. Manapság azonban, ha az édesapámmal játszok, az esetek többségében már én nyerek. Erre mondják: a tanítvány túlszárnyalja a mesterét.

– További terveid? 

– A mesterem és a sakkedzőm dönti el, hogy milyen szinten tartok. Nagyon szeretnék eljutni a nemzeti bajnokságig, de addig még sok gyakorlásra, kitartásra és türelemre lesz szükségem. A sport önfegyelemre is tanít. E tekintetben mindegy, hogy testi vagy szellemi sportról van-e szó.

Nevel is a sakk

A sakkozásra a legtöbben úgy tekintenek, mint a szabadidő eltöltésének egyik meglehetősen elterjedt, játék- és sportjellegű, ugyanakkor kulturált formájára. A tudósok azonban megállapították, hogy e szellemi sport jó hatással van azokra a képességekre, amelyek a sikeres iskolai teljesítményekhez szükségesek. Sőt, a sakkot fontos személyiségfejlesztő eszközként is számon tarthatjuk: becsületességre, a következmények vállalására, önuralomra, helyzetértékelésre, gyors megítélésre és döntésre nevel. Megtanít arra is, hogy tanulás nélkül nem lehet fejlődni, hogy az ellenfelet nem szabad lebecsülni, hogy nehéz vagy kritikus helyzetekből is ki lehet jutni, hogy nem szabad a harcot az első sikertelenségnél feladni.