Korai karácsony

Nem tudom miért, de borsódzik a hátam, amikor az emberek napokkal, sőt hetekkel karácsony előtt közhírré teszik, hogy ők bizony már feldíszítették otthonukban a karácsonyfát. Ez a sürgetés azonban nem csupán a karácsonyfa állításban, hanem a jókívánságok kinyilvánításában is visszaköszön az utóbbi években. Sokan már két nappal az aktuális dátum előtt Boldog Karácsony! és Boldog Újévet! tartalmú üzenetekkel árasztják el a közösségi média felületeit.

Nem, nem, nem és nem! Én nem kérek a korai üdvözletekből, és amondó vagyok: a fenyőfa se ékeskedjen már napokkal karácsony előtt a nappalink közepén. Hová lesz a meghittség varázsa, ha a közös díszítést, a szaloncukor-kötözést, a díszek keresgélését, az égősor kigubancolását mind-mind jóval az ünnepnapok előtt eldurrogtatjuk? A karácsonyfát a legtöbben – érthető módon – december 24-én öltöztetik díszbe, hiszen ezzel csalogatjuk otthonunk melegébe az ünnep valódi hangulatát.

Én ehhez a hagyományhoz ragaszkodom. Nincs semmiféle újszerűsége, semmiféle bája, semmiféle hangulata a karácsonyi időszaknak akkor, ha a korai fenyőillat és fényár miatt az ünnep pillanata tovaszáll, s csupán megszokássá válik az egykor minden családot magával ragadó, meghittséget árasztó látvány. Az idő így is gyorsan pereg, miért tennék rá erre még egy lapáttal? Én nem vágyom korai karácsonyra, én azt a fenyőillattal átitatott momentumot szeretném megélni, amely az újdonság erejével képes bűvkörébe zárni.