Először rendeztek nemzetközi nótaénekes versenyt Salgótarjánban

Az egész napos megméretésre az ország több pontjáról, valamint Szlovákiából érkeztek versenyzők, akik egy szakavatott zsűri előtt csillogtatták meg énekhangjukat, ezzel is tovább éltetve a magyar nóták hagyományát. A magyar nóta zenei kultúránk szerves része, amelynek megszületésében a 18. század polgárosodó társadalma játszotta a főszerepet. E klasszikus műfaj segített századokon át magyarrá válni, s annak is maradni. A magyar nóták ápolása és továbbéltetése fontos, bár kétségtelen tény: ma már leginkább az idősebb korosztály kedvelt zenei anyanyelveként emlegethetjük. A nótaszeretők országszerte szerveznek versenyeket és dalos rendezvényeket, amelyek nem titkolt célja a zenei tradíciók őrzése, illetve a fiatalok becsábítása az „örökzöld dallamok” világába.

A megyei származású Bohács István nótaénekes régóta dédelgetett álma volt, hogy Salgótarjánban is megelevenedjen egy nemzetközi szintű, magyar dalokkal fűszerezett nótaénekes verseny. A napokban beteljesítette a vágyát: a Magyar Nóta és Népzenei Egyesület, a városi önkormányzat, a Belvárosi Nőklub, a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviselete, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft., valamint számos szponzor segítségével életre hívta a megyeszékhely első nótaversenyét. A Hello Caféban lebonyolított hagyományteremtő megméretésre – a megyei jelentkezők mellett – Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyéből, Budapestről, illetve a Felvidékről is érkeztek hobbiénekesek.

A zsúfolásig megtelt helyszínre – mind a nézők, mind a résztvevők táborából – a 40-85 éves korosztály képviselői látogattak ki. Jogosan merülhet tehát fel a kérdés: meddig élhet még a magyar nóta, s lesznek-e olyan fiatalok, akik továbbadják az eljövendő generációknak kulturális örökségünk egyik szerves részét?

Mónus Júlia előadóművész, nótaénekes, s egyben a salgótarjáni verseny zsűrijének elnöke lapunk kérdésére úgy fogalmazott: a magyar nóta szárnyakat kapott azzal, hogy néhány évvel ezelőtt hungarikummá lépett előtt. Ezzel felcsillant a remény, hogy a következő nemzedékek is ismerni és ápolni fogják a zene tradícióját.

– Tudomásom szerint hivatalos iskolája már nincs a magyar nóták oktatásának. Akik e klasszikus műfajt szeretnék elsajátítani, többnyire magán énektanárok segítségével képezhetik tehetségüket – mondta az előadóművész.

Hozzátette: egykor Budapesten működött központi zeneiskola, ahol a cigányzenével párhuzamosan magyar nóta- és népdal-képzésre is lehetett jelentkezni. Régen hivatalos működési engedélyt is kaptak az énekesek, miután az előírt vizsgán megfeleltek az elvárásoknak.

Napjainkban a nótás rendezvények – Mónus Júlia tapasztalatai alapján is – elsősorban a közép- és idősebb korosztály számára vonzóak. A fiatalabb generáció nem nyitott a klasszikus magyar nóták befogadására.

– Csak remélni tudom, hogy e varázslatos műfaj évtizedek múltán sem vész a feledés homályába! – húzta alá a zsűrielnök.

Végül Fekete Zsolt polgármester úgy fogalmazott: a rendezvény jó lehetőség volt arra, hogy valamennyi versenyző megmutassa tehetségét, éltesse a magyar nótát, s egy igazi közösséget alkotva szórakozhasson.

Amatőrként éltetik a magyar nótát

A verseny előtt néhány résztvevőt is megszólaltattunk: miért tartják fontosnak a nótás rendezvényeket? Zatykó Gyula elmondta: először tavaly vett részt nyugdíjasoknak szóló nótaversenyen. Az amatőr énekes akkor egészen a megméretés Győrben megrendezett országos döntőjéig menetelt, ahol különdíjjal jutalmazták meg produkcióját.

– Fontosnak tartom, hogy minél több emberhez eljusson a muzsikaszó. A dalos események jó táptalajai annak, hogy a fiatalok is megkedveljék ezt a csodálatos műfajt! – emelte ki.

Molnár Sándorné népzenén, népdalokon és magyar nótákon nőtt fel. A hobbiénekes szerint a magyar dalok éltetése szükségszerű, ugyanis e műfajjal valamennyi érzelem kifejezhető és átélhető, ráadásul még gyógyító ereje is van.

Forgács Erzsébet több éve foglalkozik nótaénekléssel amatőr szinten, aki 2012-ben az országos nemzetközi nótaversenyen az Ezüstkoszorús énekes minősítést is megszerezte.

– Ez a műfaj kortalan, azonban meg kell érni rá! Sajnos, a mai fiatalok nem kedvelik a nótákat, azonban bízom benne: csak fel kell nőniük ahhoz, hogy meglássák a műfaj veszni hagyhatatlan értékét – fogalmazott Erzsébet.

Egyesül nyelvünk harmóniájával

A magyar nóta ritmusa egyfelől a táncból ered, onnan hozza magával az ősi, ösztönös mozdulatokat, amelyek egyesülnek nyelvünk harmóniájával. A könnyen harmonizálhatóság a magyar nóta máig egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a hasonló sorszerkezetű magyar népdaloktól. Megőrzésében és terjesztésében a cigányzenészeknek jelentős szerepük van. A magyar nóták közül elsősorban azok folklorizálódtak, amelyek a népdal közelségéből indultak ki. Nagyon sok magyar nótának a dallamszerkezete, szövege felettébb hasonlít a népdalokéhoz. A hasonlóság nem véletlen: a népszínművek számára írt népies dalokból alakult ki a magyar népdal új stílusa a XIX. század legvégén. A két műfaj közti különbség az is, hogy míg a nóták szerzőjét ismerjük, addig a népdalok alkotóit nem.

Versenyeredmények

A versenyen több mint húsz jelentkező mutatta meg tehetségét a pódiumon, akiknek nótáit a 100 tagú cigányzenekar tagjai kísértek hangszereikkel. A zsűri tagjai – Mónus Júlia előadóművész, Hulényi Tibor nóta- és operett énekes, Pálkerti Zsuzsanna nótaszerző, valamint Andrássy Nóra, a JAMK rendezvényszervező csoportjának vezetője – a tiszta hangot, az érzelmet és az előadásmód színességét is figyelembe vette az elhangzott produkcióknál. Végül a képzeletbeli dobogó legfelső fokára Grényi Lászlóné állhatott, a második helyet Murányi Zoltán, míg a harmadikat Molnár József szerezte meg. A közönségdíjat Benedek Gyula, a zsűri különdíját Novák Sándor, a salgótarjáni népzenei egyesület különdíját pedig Bacskai Balázs nyerte.