Egyre többen ropják lankadatlanul a táncot

A fiatalabb és idősebb tehetségeket – óvodásoktól egészen a felnőtt nemzedékekig – a térség különböző rendezvényein rendszeresen viszontláthatjuk, jó hírük az ország más tájaira, sőt, államhatárainkon túlra, például Erdélybe is eljutott.

A Simon Katalin néptáncoktató, előadóművész által vezetett egyesület reménységeivel legutóbb a „kereplősök” évzáró, Szent András napjához köthető mulatságán találkozhattunk, ahol a kárpát-medencei tánckultúra igen széles palettáját tárták a közönség elé.

– Jómagam 2004-ben kezdtem el a munkát a fiatalokkal, akkor még a Balassagyarmat központtal működő Lajtorja együttes kihelyezett tagozataként, és évről-évre egyre bővült a létszámuk – tekintett vissza az elmúlt esztendőkre Simon Katalin. – 2008-ban hoztuk létre az egyesületet, elsősorban azért, hogy szilárdabb hátteret biztosítsunk a Kereplő együttes munkájához. Ez az elképzelésünk tökéletesen bevált. Ma már öt korosztályos csoportot működtetünk, az óvodások és iskolások mellett egykori tanítványaim is szívesen visszajárnak hozzánk, illetve a felnőttek társasága is gyarapodott, házon belül megalakítottuk a Zúgófa és a Csillagvirág csoportot.

Eleinte azzal foglalkoztam leginkább, hogy minél nagyobb kedvet teremtsek a gyerekek körében a néptánchoz és a népzenéhez, ez elég gyorsan ment, ma már a szülők is látják, a fiatalok személyiségfejlődéséhez egyértelműen jelentős segítséget nyújt, hogy jó közösséget teremtettünk, az ifjúság megfelelő értékrendet kap a köreinkben, és örömmel íratják be hozzák az apróságokat. Az egyéb iskolai és tanórán kívüli tevékenységekkel is sikerült tökéletes összhangba hozni a néptáncoktatást.

A szakember hozzátette, az egyes néptánc elemek megtanítása mellett fokozatosan törekednek arra, hogy minél több fellépési alkalmat biztosítsanak az együttes tagjainak. Lényegében az év minden időszakához kötődik egy-egy saját rendezvényük, akár a farsangi, húsvétváró kiszeégetéssel egybekötött mulatságot, a szüreti programokat, vagy a fentebb említett Szent András-napi eseményt említjük. A megyén belüli és kívüli meghívásokkal együtt így évente húsz-huszonöt fellépésük van, nem beszélve az erdélyi és hazai néptánctáborokról, és a saját szervezésű népdaléneklő-versenyről.

– Számomra az a legnagyobb siker, hogy most már folyamatosan telt házas közönség előtt léphetünk fel, ismeretségünk fokozatosan növekszik, és rengeteg biztató szót, segítséget, szeretetet kapunk, nem csak a rétságiaktól. A következő esztendőkben még magasabbra szeretnénk tenni az elvárást, emelni a színvonalat – fejezte be gondolatait Simon Katalin.

Pro Urbe-díjas vezető

Simon Katalint teljesen a véletlen hozta Rétságra. A Csíkjenőfalváról származó fiatalasszony azért települt át Magyarországra, mert Romániában nincs olyan intézmény, ahol néptáncpedagógiát oktatnának. Amellett, hogy a 2000-es évek elején elkezdte tanulmányait a fővárosban, a Táncművészeti Főiskolán, kapva kapott az alkalmon, amikor Balassagyarmaton ajánlottak neki munkát. Így lett a Lajtorja kihelyezett, rétsági tagozatának vezetője, majd annak megszűnése után megalakították a Kereplő Néptánc Együttest, később a Kereplő Néptánc Egyesületet. Simon Katalin munkásságát Rétság önkormányzata Pro Urbe-díjjal is elismerte.