A bizalmi kapcsolaton is múlik, adunk-e borravalót vagy megtartjuk az aprót

Hazánkban a borravaló kérdéskörében állítólag a felszolgálónak a tízszázalékos íratlan törvényét vesszük alapul, bár ezt a számla nagysága is befolyásolhatja, de az is előfordul, hogy a kerekítés szabálya szerint járunk el.

Kolosi Tibor, az egyik salgótarjáni étterem üzletvezetője lapunk kérdésére elmondta: ez nem az az étterem, ahol jellemző lenne, hogy pluszpénzt adnak a vendégek. Általában egytálételes menüket esznek az emberek. – A borravaló nincs beépítve az árainkba, de ha kapunk, természetesen elfogadjuk és nálunk nem személyre szól, hanem közös kasszába megy. Előfordul, hogy kirívóan nagy összeget kapunk, de leginkább az a jellemző, hogy egy fillért sem. Tehát változó ez a kérdés – mondta az üzletvezető.

Kazinczy Alex, egy bátonyterenyei szalon fodrásza elmondása szerint szinte minden alkalommal kap borra­valót a vendégeitől.

– Nemcsak a szolgáltatás minősége alapján mérlegelnek a vendégek, hanem az alapján is, hogy mennyire kellemesen telt el az idő, amíg elkészült a kívánt frizura. Engem és fodrász munkatársaimat nem a borravaló motivál, hanem az, hogy megtartsuk és gyarapítsuk a visszatérő vendégek számát, s örömmel térjenek be hozzánk a szépülni vágyók. Bankkártyás fizetés esetén külön, készpénzben kapunk kisebb összegeket szolgáltatásaink igénybe vevőitől – mondta el a fodrász.

Olyan esetek is előfordulnak azonban, hogy nem szívesen fogadnak el borravalót.

– Ha rendszeresen jön a vendég, például heti kétszer, előfordul, hogy nem fogadom el a jutalmat. Főleg abban az esetben, ha már kialakult egy bizalmi vagy akár baráti kapcsolat. Én arra törekszem: a vendég ne azt érezze, hogy a borravaló miatt kap kitüntetett figyelmet. Tehát a legfontosabb tényleg az, hogy elégedetten távozzon tőlünk a szépülni vágyó, s ennek hatására visszatérő vendéggé váljon – mondta el Kazinczy Alex. A bátonyterenyi fodrász nem tagadta: a borravaló okozta pluszbevétel azért sokat számít a fizetés mellett. És az ember lelkének is jólesik az elismerés.

Megkérdeztük: ön szokott adni borravalót?

Ambrus Andrea: – Szoktam adni, ha étterembe vagy fodrászhoz megyek. Itthon kialakult egy olyan szokásjog, hogy illik, még az orvosnál is hálapénz gyanánt. Nincsenek megfizetve a dolgozók, a fizetésből nagyon nehéz megélni. A postásnak is szoktam adni, ha csomagot vagy pénzt hoz, nálam ez egy természetes, mindennapi gesztus.

Botos Attila: – Ha elégedett vagyok, nagyobb összeget is szánok borravalóra. Ha adunk, jobban is törődnek velünk. A gépkocsim kerék­cseréjénél azonnal fogadtak, így ebben az esetben is egyértelmű volt, hogy többet adok, mint amennyit kérni fognak. Sokat számít, ha megtisztelik az emberek munkáját egy kis pluszjutalommal.

Barják Gyöngyi: – Megszoktam, hogy a fodrászomnak adok borravalót. Az éttermekben fogyasztás alapján döntöm el, mekkora összeget szánok erre: ha kevesebbet fizetek, több jut borravalóra és fordítva. Nyilván az is sokat számít, mennyire vagyok elégedett a kiszolgálással és az étellel, bár én úgy gondolom, minden esetben illik adni.