Családfa-kiállítással tisztelegnek szlovák származásuk előtt

Gyökereink címmel különleges kiállítás nyílt a helyi művelődési házban. Vravuska Józsefné, a Vanyarci Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat vezetője a nool.hu-nak elmondta: egy évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy családfa-kiállítást szerveznek a faluban élők segítségével. A céljuk az volt, hogy a háromszáz évvel ezelőtt letelepült szlovák emberek gyökereit minél messzebbre tudják visszavezetni a múltban.

– Érdekelt, hogyan maradtak fenn és alakultak át az évek során a jellegzetes szlovák családnevek. Bízok benne, hogy többen kedvet kapnak majd ehhez a munkához és több családfa is készül a jövőben. Kezdeményezésünk jó alap lehet a fiatalok számára, hogy kövessék a példát. Fontos, hogy amíg élnek a leszármazottak, foglalkozzanak ezzel a tevékenységgel, hogy minél jobban megismerjék a múltjukat és származásukat. Ennek a kiállításnak értékteremtő és közösséget kovácsoló szerepe van – tette hozzá Vravuska Józsefné.

Újraélesztették a települést

A 17. században a törökök visszavonulása, a háború dúlásai közben megtizedelt és teljesen elpusztított, elnéptelenedett helységekbe szlovák telepesek érkeztek Felső-Nógrád, s Zólyom vármegyékből. Vanyarc újratelepítése 1705-ben kezdődött meg. 1900-ban még a település háromnegyed része vallotta magát szlovák anyanyelvűnek. 1930-ban már száz alatt volt az összeírt szlovák anyanyelvűek száma. A 19. század közepéig az egyházi feljegyzések is szlovák nyelven történtek. A falu tanítóját és lelkészét is úgy választották, hogy szlovákul is kellett tudniuk. Minden második vasárnap szlovák istentisztelet volt valamint a délutáni istentiszteletek és a nagyünnepek másnapján is szlovákul prédikált az evangélikus lelkész. A község tanítója a kántori feladatokat is ellátta.

A jelenlegi tárlaton Tuskanék családfája tekinthető meg, amely egészen 1857-ig vezeti vissza az időben a família történetét. A család egyik tagja, Tuskan Anna felelevenítette felmenőinek néhány történetét. Mint mondta, a Tuskan név mostanra kihalt, ugyanis nincs már olyan élő férfi, aki tovább vihetné. A gyűjtőmunka kezdetekor szinte az összes rokon neve fejében volt, de segítséget is kapott a hozzátartozóktól, akik mind örültek a kezdeményezésnek.

A megálmodott tervet Hodnik Boglárka, helyi lakos, tojáspatkoló népművész valósította meg. Az elkészített családfa a gyökerekből indul ki és öt felé ágazik. Egy gyöngysor is látható rajta, amely a főágakat jeleníti meg. Az almák pedig a gyümölcsöt és a termést jelképezik. A felkéréshez kapcsolódóan a művésznő elmondta, hogy nagyon kedves és megtisztelő feladat volt ez neki, sokkal többet jelentett számára, mint egy hagyományos munka.

– Rendkívül messzire vezetnek azok a szálak, amelyeket fel lehet gombolyítani. Nagyon érdekes munka ez – tette hozzá.

A tárlat egészen február elejéig látható. A szervezők bíznak abban, hogy jövőre újabb családfa készítésébe kezdhetnek.

Kiemelt fotónkon: Tuskanék családfája tekinthető meg a művelődési házban. Balról Tilszovszki István, Hodnik Boglárka, Tuskan Anna és Vravuska Józsefné – Fotó: Hüvösi Csaba