Kerekesszékkel a maratonon

– Jómagam születésem óta kerekesszékhez vagyok kötve – mesélte Lilla. – Bár a mindennapokban elektromos székben vagyok, a versenyeken mechanikus székben ülök, és bizonyos kilométerenként a Suhanj! önkéntesei váltva tolnak végig az adott távon. Ez igen megterhelő számukra és számomra is, plusz energiát és figyelmet igényel minden megtett méter. Én tulajdonképpen fizikailag nem tudom segíteni őket, de tartom bennük a lelket a futás alatt. Ezt ők is megerősítik, lelkesedésemmel buzdítom a csapatot.

– Milyen versenyeken szerepelt már?

– A Kékes-csúcsfutáson, az UltraBalatonon, a Spar Budapest Maratonon és például a Nike Félmaratonon is rajthoz gördültem már. Nyilván a maraton az igazán nagy kihívás számomra, hiszen nagyon megterhelő a szervezetnek „végigzötyögni” egy ilyen hosszú távot.

– Mennyire speciális az eszköz, amivel versenyezhet?

– A városi útburkolatok megkívánják a speciális sporteszközt. Stabilnak, teherbírónak, biztonságosnak, könnyűvázasnak és jól irányíthatónak kell lennie. Minden újabb futás ad e területen is tapasztalatokat, újítanivalókat. Érdemes megemlíteni, hogy ha valaki a futóversenyekre a Suhanj! szervezetén keresztül nevez, akkor így támogat bennünket, és a befolyt összegekből speciális sporteszközöket tudunk vásárolni – tolószéket, handbikeot, spinnert.

Suhanj!

A Suhanj! sérült fiatalokat avat be a sport szépségeibe. A vezetőjük a szintén Nógrád megyei származású korábbi országgyűlési képviselő, Gusztos Péter, aki feleségével, Kovács Patrícia színésznővel hozta létre ezt az alapítványt. Fő profiljuk a futás, hiszen Péter régóta rajong a szakágért. Budapesten hetente többször tartanak látássérülteknek spinning-edzéseket, a futás szerelmeseinek pedig tréningeket a Margitszigeten. Mindössze pár ember hozta létre nyolc évvel ezelőtt a Suhanj! csapatát, mára pedig több mint háromszázan vannak. A közösség várja azokat a sérülteket, akik szeretnének mozogni, illetve azokat az önkénteseket, akik segíteni tudnak ebben. A részletekért érdemes felkeresni a szervezet honlapját (suhanj.hu).

– Kinek köszönhet segítséget?

– Elsősorban a pásztói születésű Gusztos Péternek. Ő egy önzetlen, ritka kincs, szerencsésnek vallhatom magam, hogy megismertem. Mindig újabb és újabb ötleteket gyárt, töri a fejét, hogy milyen sportágakba tudná még bevonni a sérült fiatalokat. A futások koordinációja az ő kezében összpontosul. Ez hatalmas koncentrációt, szervezőkészséget kíván. Ebben mára már segítői is vannak, szerencsére.

Feltétlenül meg kell említenem a sok-sok önkéntest, aki az évek alatt eddig is részt vett a támogatásban. Akár egy szendviccsel, egy buzdító bekiabálással, jelenlétével, egy mosollyal vagy barátságával.

A legfontosabb személy mégis a nővérem, Tóth Éva. Neki köszönhetem, hogy eljutok a versenyekre, és ő mindenben támogat. Boldogsággal tölt el, amikor a célfotót készíti, és látom rajta, hogy büszke rám. Ezeknél a pillanatoknál minden fáradtságom eltűnik. Családomon kívül köszönettel tartozok a sok ismerősnek, ismeretlennek, aki megszólít, gratulál akár az utcán, akár a közösségi oldalakon.

Az évek alatt rengeteg barátra leltem, akikről külön cikkeket lehetne írni, mert mindegyikük külön-külön egy csoda.

– Mennyire ismerik el az önök teljesítményét?

– Ha csak a paralimpiai elismerést vesszük figyelembe, egyértelmű, hogy a sérült emberek kevesebb elismerést, figyelmet kapnak. Szeretném ezúton is felhívni az emberek figyelmét a Suhanj-ra. Minden támogatással közelebb juttatnak egy sérült fiatalt a sporthoz. Hiszem, hogy az emberekben van még segítő szándék.

– Mivel lehetne ösztökélni a többi kerekesszékest a mozgásra?

– Azzal buzdítanám a sérült társaimat, hogy merjenek kilépni a négy fal közül. Hiszen ha nem látják őket az ép emberek, azt gondolják, hogy nem is léteznek. Így csak sajnálatot, részvétet fognak irányunkban tanúsítani a magukat egészségesnek valló emberek. Nem erre van szükségünk, hanem az egyenlőségre! Amíg nem történik meg ez a lépés, addig nem lesznek alacsonypadlós járatok, akadálymentes utak és még sorolhatnám.

Szeretném, ha minél több sérült ember próbálná ki magát a sportban. Fantasztikus erőt, kitartást, és élni akarást ad az, ha tartozunk egy ilyen sport-közösséghez, mint a miénk is, a Suhanj-csapat.